GREAT BRITISH LIFE

KARÁCSONYI ÉNEK

2011-12-26T20:12:00.003+01:00

Dickens bicentenárium van a BBC-n, hála az égnek, mert szeretjük, ráadásul itt úgy tartják, hogy a klasszikus angol, fagyöngy alatt éneklő-pudingzabáló-áfonyaszószos karácsonyt maga a nagy Dickens teremtette meg. A Karácsonyi Ének, véleményem szerint az egyik legnagyobb morális leckét hordozza magában, míg az élet folyamatosan szembesít egy-egy morális leckével,csak oda kell rá figyelni.

Karácsony előtt pár nappal a főnököm megkérdezte, hogy miért vagyok ilyen szomorú és amikor azt válaszoltam, hogy azért, mert elment az én rózsám idegen országba, ami amúgy is lehangoló tény, de így a szeretet ünnepén méginkább, azt válaszolta, hogy szerelemből nem lehet rentet fizetni, meg kaját venni, úgyhogy inkább fókuszáljak a munkára. Nos, abban a percben értettem meg, hogy hiába van saját háza a UK-ben (ami a bérlés hazájában annyira lehetetlen, hogy szinte csak a királynőnek meg az én főnökömnek van saját háza) és hiába van minden családtagjának saját kocsija, és hiába utal ki magának 3 havonta párszáz fontos bónuszt, sokkal gazdagabb vagyok nála, illetve sokkal gazdagabbak vagyunk nála valamennyien az üzletben és míg mi elérhetjük az ő gazdagságát, ő a miénket soha nem fogja.

Az angol karácsony jól telt, igazából kicsit előrehozottan, mert a Miki hazament csütörtökön, szóval szerda este stricikopogósban és szövetkabátban indult el egy 20 centis fát lopni nekünk, amit aztán fülbevalókkal meg nyakláncokkal díszítettünk fel (nem azért mert nem volt dísz, mert a Miki azt is lopott két zacskóval) hanem azért, mert az igazi díszekhez még nem elég nagy ez a fa. Aztán gyertyát gyújtottunk, villanyt kapcsoltunk, és karácsonyi dalokat énekeltünk (aminek nem tudtuk a szövegét, azt youtube-ról néztük) és végül ajándékoztunk. Nagy volt a sírás-rívás, örömködés, meg az alkohol szintünk is, no, és a második karácsonyi énekemként azt szeretném eldalolni,hogy habár világ életemben plafonig érő két méteres fánk volt, soha nem voltam ilyen boldog, mint a 20 centis, fülbevalókkal felaggatott, lopott fa alatt...

LIGHTS OF LONDON

2011-12-14T10:59:00.005+01:00

Ideát a karácsonyi felhajtás sokkal hamarabb kezdődik. Már október végén megjelennek az üzletekben a karácsonyi dekorációk, meg szuperajánlatok, nem zavar senkit, hogy közben még van egy Halloween, egy Guy Fawkes, meg egy Diwali(ami a nagy számú hambalának köszönhetően immáron majdhogynem tradicionális brit ünnep) na meg ugye egy hálaadás, és a hanuka is előbb van, valamint megdöbbenve tapasztaltam, hogy a kelet-európai kisebbségek hovatartozásuk jeléül ügybuzgón ülik meg december hatodikát, vagyis a Mikulàŝ-t, mégis a karácsony szelleme ott hívogat minden kirakatban már két hónappal előtte. Persze a final contdown itt is Adventkor kezdődik, és mivel ez a világ egyik fővárosa, természetesen hatalmas pompával és csinnadrattával teszik mindezt. Az Oxford Street végig felvillanyozva, elképesztőbbnél elképesztőbb világításkombinációkkal. Az egyhavi villanyszámla valószínűleg megegyezik Ghána éves villanyszámlájával. Az üzletek egymást legyűrve versenyeznek azon,hogy melyikőjük öltözik szebb fényekbe, a Selfridges minden egyes kirakata egy történetet jelenít meg, a ruhákat pedig külön erre az alkalomra (értsd: a karácsonyi kirakatdekorációra) tervezte Yves Saint Laurent és Alexander McQueen. A villanyfelkapcsolás minden évben hatalmas szenzáció az Oxford Street-en, a sztárok ölnek azért,hogy bekerüljenek a gomblenyomó brigádba, mialatt a Trafalgar-téren áll Európa legnagyobb karácsonyfája, amit a világháború óta a norvégok ajándékoznak Angliának hálájuk jeléül. Cserébe a kis britek (illetve nagy britek, elnézést...) tradicionális norvég stílusban díszítik fel a fát, vagyis csak és kizárólag fehér fényekkel.

A karácsonyi buliból a Hyde Park sem maradhat ki, ott van a Winter Wonderland, ami a plakát szerint "German style christmas market" megtoldva egy jégkorcsolyapályával, meg egy téli kalandparkkal, és állítólag a világ minden konyhája felsorakozik, a magyar éppenséggel lángossal, és gulyással. Remélem vasárnap sikerül személyesen megtapasztalni...

GOD SAVE OUR GRACIOUS...

2011-12-04T00:55:00.005+01:00

Két hete kb. láttam a királynőt. Ha romantikus lányregény stílusban akarom felvezetni a történetet, és mivel egy elég előkelő sztoriról van szó, hát miért ne kezdhetném úgy, hogy a vasárnapi napsütés kísérte utam, miközben a south kensingtoni elit tömeg közt szökelltem. Békésen néztem ezt az alkoholizmusba menekülő gondtalan felső réteget, amint talpig Chanelba öltözve szürcsölgették a kávéjukat a késő őszi napsütötte teraszokon. Szembejön Mr. McAllister, az alkoholizmusba menekült tőzsdebróker, aki minden nap egy egész grillcsirkét ebédel, aztán kiszambázik a take-away kávéjával az elegáns vintage süteményes boltból Miss Taggart, az alkoholizmusba menekült megözvegyült feleség, aki minden nap két üveg bort fogyaszt vacsorára és elkocog mellettem az éppen a reggeli edzését végző Miss Castro, az alkoholizmusba menekült kubai menekült modell, aki pulykán kívül nem hajlandó mást enni. Szembejön még az orosz ikerpár, akik marha szerencsésen beházasodtak Angliába bele, és sikerült nekik elfelejteni az otthon nyomorát, ami felhatalmazza őket arra, hogy mélységesen lenézzenek mindenki mást, miközben a november végi nap erőteljesen azon fáradozik, hogy megvilágítsa ezt a vasárnapi délelőttöt, örömöt és vidámságot hozva ezzel a south kensingtoni elit életébe.

Mely más nap lenne ennél pompásabban alkalmasabb arra, hogy szeretett királynőnk hivatalos látogatást tegyen fiánál, Charles-nál, a South Kensington Palacben, mivelhogy Charles, és az ő virágszála Camilla, fia William és a királyi család legújabb kedvence Kate a telet általában itt vészeli át, az utcánk végében, mert ők is tudják, hogy a nap sokkal vidámabban süt le South Kensington népére.

A királynő ezen a napon világoskék kosztümöt választott ehhez a kedves rokoni gesztushoz, tudom, mert a saját szememmel láttam 5 méteres távlatból, ahogy a négy sarkában Union Jackekkel fellobogózott Rolls Royce elhaladt a Gloucester Road-on az immáron kora délutáni erőlködő vasárnapi napsütésben. Az autók kegyesen, önkéntesen hajtottak le a mellékutcácskákba, az emberek meg megálltak a járdán integetni a hőn szeretett királynőnek, aki ez alkalommal le sem bagózta a népet. Én pedig tele iróniával mesélem ezt a történetet, de mégis életem egyik legmeghatározóbbja volt látni őt, II. Erzsébetet, ki Isten kegyelméből Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának, más birodalmainak és területeinek királynője, a Nemzetközösség feje, a hit védelmezője, az anglikán egyház feje, és a fegyveres erők parancsnoka, aki rendszeresen rendel a boltunkból, legutóbb éppen ecetes-hagymás csipszet. Négy zacskóval.

THIS IS TOTTENHAM

2011-12-04T00:53:00.003+01:00

Mégis mi a fasz volt ez? Beleremegett a ház... Csak belehajtott egy kocsi a szomszéd kerítésbe. Füstöl a motorháztető, most kiszállnak, megnézik, visszaülnek, most meg elhajtanak. Jólvan,nem nagyon rázta meg a lelkivilágukat. Ez itt Tottenham este 11 után. inden a megszokott kerékvágásban.

NORMAN

2011-11-19T16:11:00.002+01:00

Hanyagoltam. Megint úrrá lett rajtam a writers block, illetve igazából nem is, csak nem volt időm írni. Pedig van miről. Tudom, azt mondtam, hogy északi én már nem leszek, nem leszek, akkor inkább elmegyek, elmegyek, aztán mégis úgy alakult, hogy visszaköltöztünk Tottenhmabe. Ami, kedves laikusok, nehezen lehetne ennél észak Londonabb. Feladva a Tezeparti kis lakást, egy borostyánnal befuttatott vöröstéglásba költöztünk, a White Heart Lane stadiontól két percnyire, és minden habozás nélkül elmondhatom, hogy my house is big, my house is nice. A munkahelyemen időnként kasszafúrok, időnként sajtot vágok, időnként sajtkurzusra járok, amit ha elvégzek, hivatalos UK sajtszakértő lesz belőlem, ez meg azért már valami. A Madamme Tussauds- ba járok rendez vous-ra, meg eldugott hangulatos kis olasz éttermekbe, és napi két órát metrózom a munkahelyemre. Tele vagyok társadalomkritikával, amit meg is osztok íziben, mert minden reggel, amint elhagyom a villát elfog az az érzés, hogy nem vagyok más, csak egy birka a csordában, akinek a kezébe adják a véleményt reggel, a Metro formájában, és máris elindul az agymosás 6AM. Szigorúan a korlátok között szabad haladni, egymás után, meghatározott tempóban, amikor az ember átvált a District line-ra a Victorián. Minden nap ugyanaz a történet. Öltönyösök, kosztümösök, malterosok, farmerosok olvassák reggel azt, amiről aztán egész nap beszélni lehet, ami aztán majd a saját véleményük lesz, amint kiértek a legelőre a birkaterelőből. Hazafelé, pedig ízelítőt kapunk mindabból, ami a nap folyamán történt. 50 oldalnyi rasszizmus, EU krízis, bevándorlóprobléma, 2 oldal könyvajánló, kultúra, és a legújabb kiállítás a Tate Modern-ben, végezetül egy kis sport, a Liverpool végre nincs rossz helyzetben, viszont mindenki haragszik Sepp Blatterre, amér' nem mond le. Este meg beül az ember egy jó ciderre a szomszédos kocsmába (aminek 80%-os esélyjel szerepel az 'arms' szó a nevében) ahol fogatlan angol bácsikákkal lehet nézni a lóversenyt, hölgyeim és uraim, this is England, ahol az Isten bárányai békésen ragadnak bele a mókuskerékbe, de legalább mindenhol kapni cidert, és gint, valamint Cadbury csokit, és ez azért sokat lendít a helyzeten.

Továbbá jestem wiewióreczka de erről mindent kicsit bővebben.

HOLLÓS INSURANCE CHRISTMAS JOBS

2011-10-06T12:11:00.002+02:00

Újra magához tért Nagy-Britannia. Visszatért a rendes időjárás, újra hollók károgására kelek, és az eső kopogására alszom el, nem pedig a harminc akárhány fokos rekordmelegre. Hirtelen rengeteg lett a munka, megérkeztek a karácsonyi cuccok, igen, ideát is van csokimikulás legnagyobb megdöbbenésemre, csak itt december 24-ig folyamatosan veszik, mintegy előmelegítve a karácsonyra. Lett végre national insurance-om, aminek köszönhetően kevesebbet adózom, cserébe viszont több adóvisszatérítést kapok, és ha bármi bajom van, igénybe vehetem a fizetett betegszabadságot. Kedden költöznöm kell, bár még fogalmam sincsen, hova, a nagy otthontalanságomban mégis egyre otthonosabban érzem magam, habár néha kicsit hiányzik az otthon. Karácsony a UK-ben, ez már egyre biztosabb, és az életem hátralévő része is, ez meg méginkább. Közben meghalt szegény Steve Jobs, és habár soha nem szerettem az Apple-t, Obama szavaival teljes mértékben egyet kell értenem. ‎"És aligha lehet nagyobb elismerése Steve sikerének, mint az, hogy sokan a világon egy olyan készülék segítségével értesültek a haláláról, amelyet ő talált fel."

GRAMMAR BITES

2011-10-04T15:26:00.003+02:00

Megtörtént eset, hogy Miklósom angolokkal beszélgetett, akik azt mondták, hogy I was, you was, we was. Teljes lerökönyödésében odafordult egy korabeli angol kollégájához, hogy kifejezze döbbenetét, amikor is a fiú nem értette, hogy mi ez a nagy felhajtás a dolog körül. Amikor Mikós elmagyarázta az angol fiúnak, hogy dehát az you were, meg we were, a fiú megvonta a vállát, és azt válaszolta: "ja, hát úgy is lehet mondani".

Én South Kensingtonban, ahol az emberek vagy Queen's English-t beszélnek, vagy pedig egyenesen a királyi családból származnak nem nagyon tapasztalok ilyet, de volt már szerencsém észrevenni, hogy a she walk, meg a did you went sémára épülő nyelvtani hogy is mondjam, kilengések jelen vannak a született angolok mindennapjaiban.

Számomra is vadonatúj információ, hogy a pubok (majdnem mind) ablakában a "we show all the rugby matches" helyes, vagyishát persze hogy helyes, de nekem soha nem jutott volna eszembe így mondani. Valamint a cigarettát szálra kell kérni. A "40 Marlboro red" az bizony két dobozt jelent. Mi már csak "Have a good one!" -nal kívánunk jó napot, és arra úgy kell felelni, hogy "and you".

Mindenki a mate-em, még a háborús veterán bácsikának is mondhatom ezt anélkül, hogy bunkónak tűnnék, és cserébe én is mindenkinek a mate-je vagyok, de egyben guy is, ezeken már mind túltettem magam, de amikor bejött egy walesi fiatalokból álló csoport a boltba este, és megkérdezték, hogy "is it still happening?" mikor arra voltak kíváncsiak, hogy nyitva vagyunk-e még, na azt még nem tudtam megemészteni.

YOU HAVE BEEN WATCHING....

2011-09-30T13:27:00.002+02:00

Érdekes, hogy hétfőn este azon poénkodtunk a konyhában, vagyis inkább a Domi élte bele magát, hogy milyen jó lenne, ha Dustin Hoffman után David Croft, a Csengetett Mylord, az Allo Allo az Are You Being Served? és úgy igazából a brit szituációs komédia atyja jönne be a Partridges-hez. Aztán tegnap a Guardian hatalmas betűkkel vágta az arcomba, hogy David Croft már nem fog bejönni a Partridges-hez, mert a a Csengetett Mylord, az Allo Allo az Are You Being Served? és úgy igazából a brit szituációs komédia atyja 89 éves korában elhunyt. Ő kreálta a You have been watching kifejezést a sorozatai végére, utalva arra, hogy ezt a részt megnézted, tehát lezárult az esemény, de úgyis leülsz a következő rész elé is, és ha vége a sorozatnak, úgyis elkezdesz nézni egy új David Croft sorozatot. Ő az egyetlen idős korában meghalt televíziós személyiség, akinek a tiszteletére nem tűznek műsorra különleges megemlékezős programot, hiszen a sorozatai a mai napig rendszeresen futnak.

Egy egész fejezetet kapott a szakdolgozatomban, és egy egész fejezetet a brit humor nagykönyvében.

Great loss for Britain and all of the world!!!!

DUSTIN MÁSODSZOR

2011-09-26T13:23:00.004+02:00

Elképesztő, hogy ebben a metropoliszban, ahol van szerencsém a mindennapjaimat lefolytatni, minden egyes nap olyan dolgok történnek meg velem, amikről csak álmodhattam. Véletlenül rossz helyen szállok le a buszról, és éppenséggel a Fortnum&Mason előtt, ami London legrégebbi, és legimpozánsabb "boltja", igen, még a Harrodsnál is öregebb, a szakdogámban egy fél fejezetet kapott, mint a húszas évek nagy elitösszegyűjtő helye, és bemegyek, veszek egy könyvet a teázásról 10Ł-ért, mellettem a nénike pedig épp egy 13600(!!!!!!!!!!!) fontos teáskészletet készül megvenni. Aztán a szabadnapomon skótkockás szoknyát vásárolok, amikor felhívnak a munkahelyemről, hogy be kéne ugranom helyettesíteni, én pedig bemegyek nagy dirrel-durral, aztán egyszer csak megjelenik Dustin Hoffman az orrom előtt, szeletelt kenyeret vesz, én pedig kérdezhetnék bármit a Vejedre ütök-ről, vagy az Esőemberről, vagy a szinkronszerepeiről, vagy bármiről, de nekem csak az jut eszembe, hogy miért szeletelt kenyeret vesz friss helyett, ő pedig azt válaszolja, hogy ez jobb pirítósnak, én pedig teljesen le vagyok döbbenve, hogy ezek a dolgok tényleg megtörténnek. Aztán kibuszozom a Victoriára, és ott áll a Domi a kis bőröndjével, és még hihetetlenebb, mint Dustin Hoffman. A Fulham Broadway-en a kedves VEN-es ismerősök várnak, az Ármin elindult biciklivel Londonból Spanyolországba, a lengyel-magyar örök barátság keretében pedig egy gyönyörű egyiptomi macskaisten szobrot kapok ajándékba.

Dolph Lundgren a szomszédunk, és soha nem hittem, hogy ennek a bejegyzésnek bármelyik mondatát is leírom majd valaha.

POSTMAN!!! Y U NO RING TWICE????

2011-09-15T13:31:00.003+02:00

Szenteltem volna egy bejegyzést a Battersea-i postásoknak is, de rájöttem, hogy egyetlen egy szóból állt volna: taj-parasztok. Ma megint másodjára kellett szegénynek kopognia, mire lementem, és ettől teljesen kiakadt, mondván ebben a házban sosem nyitják ki neki elsőre. Majdnem adtam neki egy rövid útbaigazítást, hogy merre menjen tovább, de helyette inkább figyelmébe ajánlottam A Postás Mindig Kétszer Csenget című örökbecsűt az isteni Jack Nicholsonnal, nahát ettől a hallatlan szemtelenségtől a lélegzete is elállt.

A hét híre, hogy visszatértem a tett színhelyére, vagyis Wood Greenbe, Észak-Londonba, ahol nyolc hónapig laktam, és ahol tíz hónapja nem jártam, ezek alapján számoljuk ki, hogy hány adag sültkrumplit adott el Jason a New Gold Kebab-ban! Szentimentális nosztalgiával töltött el az utcán hömpölygő ghánai kisebbség melybe helyenként beleordibálta a napi ajánlatot egy-egy török vendéglátó ipai alkalmazott. Jó érzés volt újra sodródni az árral, ahelyett, hogy a saját lábamon mentem volna. De szeretem én ám az északot, csak hát, mikor visszatér az ember a hétköznapokba, ahol két kanál rizs 2.50, amire a jó angol útépítő munkás csak annyit válaszol: "Well, this is Sot' Kensington, ahje?" akkor egyből úgy érzem magam, mintha egy Fordban ülnék, vagyis I feel the difference. És habár az az időszak egy jó kis multi-kulti esettanulmányra volt jó, ne haragudj meg kedves észak, de soha a büdös életbe nem költöznék vissza, még akkor sem, ha ott legalább kedves volt a postás.

MILLIONAIRES

2011-09-12T22:01:00.002+02:00

Van egy olyan hülye parám, hogy szeretek képtelenebbnél képtelenebb tényeket megjegyezni,mondván lehet, hogy majd egyszer ez húz ki a szarból, ha a Legyen Ön Is Milliomos székében a negyven milkósnál járok. Ma a buszon az járt a fejemben, hogy ha tényleg odakerülök, a "Melyik folyó torkollik az Északi-tengerbe Southend-on-Sea-nél?", a "Melyik tengerbe ömlik a Temze Southend-on-Sea-nél?" és a "Hol torkollik a Temze az Északi-tengerbe?" kérdések már tuti nem állítanak meg. Mert itt Londonban, ahol random beállít Dustin Hoffmann, azt is megtanultam, hogy you never know....

PILLARS OF ME

2011-09-11T01:00:00.001+02:00

Hát két támaszom volt a munkahelyemen,a két pillérem, és most hárman borozgatunk a downstairs officeban, holnaptól mindkettő eltávozik... Hát ez nehezebb lesz, mint gondoltam.

Published with Blogger-droid v1.7.4

THIS JURNEY

2011-09-09T11:49:00.002+02:00

Szexésnyújork Carrie mondta nagy bölcsen annó, hogy a boldogsághoz jó munka, jó lakás, és jó pasi kell. Hála az égnek, jelenleg nekem egyik sem adatik meg. Költöznöm kell, úgy néz ki, és bár nincs szívem feladni a Temze parti kis lakást, elegem lett a lakókból, akik három nap alatt tömegszállást csináltak az otthonunkból. Nincs mese, vagy egy agyérgörcs, vagy a költözés. A munka és a pasi ügy úgy áll, hogy a pasik miatt kell otthagynom a munkát, mert egy ideig viccesek voltak a különböző utalások, mostanra inkább fárasztóak, és egyre durvábbak, és ha nem megyek kávézgatni a főmenedzserrel, akkor hirtelen módosítják a munkaszerződésem, én pedig rohangálhatok a HR-eshez, meg a tulajokhoz. Elég a stresszből. Egy kicsit nyugodt életet szeretnék, egy napot, amikor nem kell végre azon agyalnom,hogy hol fogok lakni, kivel, és hol keresem majd a kenyerem. Csodálom az embereket, akik 4-5-6-10 éve itt élnek, szeretnék én is odáig jutni, de annyira hosszú út vezet még addig én pedig annyira az elején járok. És ez a kis másfél évecském a júkéjben körülbelül egy lépés az úton. Drága kedves nagymamám mondotta mindig, hogy az ember minden nappal nemesebbé válik, és esetében ez azért is igaz, mert egy nemeshez ment feleségül. De valóban, az az egy nyugtat, hogy mindennek majd egyszer lesz eredménye, és/vagy pozitív hatása, amúgy sem szeretem az egyszerű dolgokat, kicsit szeretek megdolgozni érte, hát itt a remek alkalom hónapról-hónapra újba kezdeni és újra talpra állni. Victory's sweeter, when obstacles either, ez az egyik főmottóm, meg amúgy ez van a facebook falamon is, és az már csak jelent valamit!!!!

VINTAGE

2011-09-05T15:08:00.003+02:00

DÉLVÉG A TENGERNÉL

2011-09-05T13:57:00.003+02:00

Sussex és Hampshire megye után hétvégén elkalandoztam Essexbe, azon belül is az egyik legnépszerűbb brit üdülővárosba, Southend-on-Sea-be. Nem mondanám,hogy zökkenőmentesen indult, megint volt elalvás, másnaposság, District line kimaradás (elképesztő,hogy az a metróvonal soha nem funkcionál megfelelően...) aztán a vonaton ülve, mikor azt hittük,hogy minden rendben van, és lenyugodhatunk, egy Canvey Island nevű megállónál, ahol a vonat rákanyarodik a tengerpartra, vettük észre, hogy part az van, csak éppen tenger nincs. A részeg hajók csak dülöngéltek jobbra-balra az iszapban, és a Google szerint elképesztően szép tengerpart olyan kihalt volt, mint egy atomtámadás után. Southend-on-Sea-ben ugyanez. Végigkullogtunk a tengerparton, kicsit belehasítottunk az iszapba, ha már Északi-tenger nincs, legalább elmondhassuk, hogy a medrében jártunk. A beígért 26 fok helyett apokaliptikusan felhős 18 fok, mi meg azon morfondíroztunk,hogy hogyan lehetne kinyírni itt egy egész napot. Southend-on-Sea marha szép, de kimondottan tengerparti üdülőváros. Nem túl sok történelmi, vagy kulturális látványossággal, szóval, ha se tenger, se nap, akkor az ember, már megbocsátassék, de baszhatja. Itt van a világ egyik leghosszabb mólója, 2,5 kilométer, vonat visz ki a végére háromhatvan jó angol fontért. Jobb híján felültünk a vonatra, kizötyögtünk a móló végére, két és fél kilométerre bele az Északi-tengerbe, és marhára örültünk,hogy ott legalább van víz.

Azért sajnálni nem kell, a történet nem is alakulhatott volna jobban. Mire visszaért a vonat a szárazföldre, a tenger is visszahúzódott, olyannyira, hogy pár kisebb mólót már el is lepett, előbújt a nap a beígért 26 Celsius-ával, az emberek meg egy romantikus komédia filmplakátja szerűen élvezték a tengert, és a tökéletes Brit nyarat.

Szóval a történet úgy alakult, hogy tőkehalat zabáltunk a parton, közben az Északi-tenger kajánul nyaldosta a lábunkat, a háttérben a Polish festival-ról lengyel népzene adta a soundtreck-et, meg a sirályok kvartyogása, idén azt hiszem utoljára a sós levegő még belecsípett az orromba, de nem bánom, mert imádom. Hazafelé bevásároltunk Mr. Smith Olde Sweet Shoppe- jában mérhetetlen mennyiségű pillecukrot, és természetesen az "Essex on the beach" feliratú táskát sem hagyhattam ott.

KÓKUSZOS-MÁLNÁS-SZALONNÁS JUHTÚRÓ

2011-09-02T12:47:00.002+02:00

Szerdán a Homebase (az itteni Baumax és Kika) kiszállította az új ágyam, szóval van öröm-boldogság rendesen. Időközben nem csak az ágyam, de az ősz is megérkezett, a kedvenc évszakom, mert minden színes, ráadásul az idő olyan kellemesen langyos, ősszel mindig jó formában vagyok és nem lesz ez másképp most sem. A hétvégém szabad, Southend-on Sea, Bristol és Ipswich hívogat, valamelyik meghívásnak eleget is teszek. Közben gyakran eszembe jutnak az otthoniak, bedobnék egy paninit sörrel a DC-ben, meg egy kv-t az Oli teraszán, de aztán gyorsan sietnék is vissza, mert már itt van az új ágyam, meg a hihetetlen kombinációjú ételek, amikért élek halok. Almás-körtés-áfonyás gyümölcslé, makadámia diós- fehércsokis-mandulás müzliszelet, cseresznyés-pisztáciás croissant, és társaik. Két hete gyalog-galoppolok a munkába, mert közel van, pénzt spórolok és így esélyt kap a Temze felett kóricáló szél, hogy a hajamba kaphasson, közben rózsaszín Hummer limuzinok húznak el mellettem, megtörtént eset alapján, de az is előfordult már, hogy békésen eszegettünk a konyhában, amikor elhaladt az ablak előtt az angol nemzeti futball tizenegy busza, és egyszerre állt meg a szusz bennünk, a villa meg a hagymás-sajtos-békönös tésztában. Azt hiszem, Southend-on Sea-t kéne választani, mert azt mondják, hogy felragyog a nyári nap még Nagy-Britanniára!!!

POINT OF VIEW

2011-08-31T14:25:00.003+02:00

valamint érdekes tény, hogy southamptoni szemmel londoniak vagyunk. Vagy inkább köcsög londoniak, ez már nézőpont kérdése, de ott annyira nem ismerik a bevándorló fogalmát.

ÓÓÓ, A BRIT TÁVOLSÁGI BUSZOK!!!

2011-08-31T12:54:00.003+02:00

Szóval, mivel Southamptonba menvén a kódunk az Árminnál, a következő vonat meg sokára, így fogtunk egy távolsági buszt, úgyse távolsági buszozott még egyikünk sem Londonból a távolságba. Tájleírásomat azzal kezdeném,hogy a brit távolsági buszok BŐRÜLÉSESEK(!!!!!!!!!!!!!!!!) fotelszerűek, és a biztonsági öv használata kötelező. A busz elejében LCD tv mutatja az utat előttünk. A felszállás előtt a sofőr az ajtóban áll, mindenkitől egyesével kéri el az előre megváltott jegyét, és mindenkinek külön, egyesével rakja el a csomagját a busz aljában. A következő egyén, born and bred in England, tehát bele van nevelődve, hogy addig nem száll fel a buszra, nem sunnyog, nem potyázik, amíg a sofőr be nem fejezte a bőröndpakolást, és vissza nem megy jegyet ellenőrizni. Az indulás előtt, akárcsak a repülőn, a sofőr köszönti az utasokat a National Express járatán, elmondja, hogy a busz mely településeket érintve, mikor hova fog megérkezni, majd előre elnézést kér az esetleges kellemetlenségekért.
Buszunk Southampton előtt Winchesterben állt meg, ahol a sofőr ELNÉZÉST KÉRT AZ ÖT PERCES KÉSÉSÉRT(!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!) majd hozzátette, hogy ő sem számított ilyen nagy forgalomra az autópályán, megköszönte a részvételt azoknak, akik Winchesterben elhagyják a buszt, majd mindenkinek egyesével pakolta ki a csomagját. Southamptonban ugyanez.
Én meg csak ámultam, bámultam, behúztam még egy strigulát Albionnak az otthonnal szemben, felvillantottam emlékképeimet a borzalmasan lehetetlen Veszprém-Agárd utakról a szocializmus ékkövének számító Ikarusz buszokon, és elhatároztam,hogy egy bejegyzést muszáj szentelnem ennek.

I DON'T ALWAYS HAVE A TRIP

2011-08-29T13:26:00.002+02:00

BUT WHEN I DO, I GO TO SOUTHAMPTON....

Történetünk megértéséhez szükséges egy röpke háttérinformációt szolgáltatnom. Ugyanis Nagy-Britanniában, nemcsak hogy szerdánként egy kicsit mindenki bebuzul, hanem ha online vásárol az ember vonatjegyet, akkor kap egy kódot ímélben, és azzal a kóddal tud belépni a vágányokhoz a beléptetőkapun, valamint ezt kell bemondani a kallernak is. Online jegyet venni pedig azért felettébb fenomenális, mert fele annyiba kerül, mintha az ember helyben veszi meg. Esetünkben, mely nem is alakulhatott volna simán és zökkenőmentesen, a kódok az Ármin levelezőrendszerében és telefonján voltak elmentve, aki péntek este olyan mocsok mód gallyra tette magát,hogy nemhogy hazajönni nem bírt, hanem másnap emberi időben felkelni sem. Mi persze a Mikivel elindultunk a vasútra, közben háromezerszer próbáltuk hívni a kódokért, de mindhiába. Az Ármin kidőlve, a kódok a zsebében, a vonat az orrunk előtt elhúzva. Így indult a Southampton, ellenben Kelta-tengerrel, középkori Tudor-városrésszel, óceánjárókkal, sirályokkal, vasmacskákkal, sörrel és kolbásszal ért véget.
Merthogy vettünk egy távolsági busz jegyet- a brit távolsági buszos bejegyzésem hamarosan következik- és így röpke két és fél óra alatt lent is voltunk Hampshire megye székhelyén,és egyben legnagyobb városában, Southamptonban.
Ha a Brit birodalom hatalmának egyik alapja a tengerészet, akkor Southampton bizonyára a legfőbb betonkeverő. Southampton nem Brighton, mint az a nevéből is kimutatható, tehát nincsenek strandok, viszont annál baróbb óceánjárók parkolnak ott, köztük a Queen Elizabeth II is, ami jelenleg a világ legnagyobb óceánjárója. Előtte pedig olyan híres elődök laktak itt, mint a Titanic és a Mayflower.
Városszerte mindenhol a sirályok tolják egész nap, amit szeretek, mert azt jelenti,hogy tengerparton vagyunk. Lépten-nyomon hatalmas vasmacskák az utcasarkokon, minden tengerészeti itt. Tengerészeti múzeum, tengerészfogadó, tengerészek védőszentjének temploma, valamint rengeteg kaszinó leginkább kétszáz évvel ezelőttről, véleményünk szerint azért,hogy a tengerészek el tudják verni azt a rengeteg pénzt, ha kikötnek, mert a tengeren nem nagyon lehet ugyebár, főként, ha visszatesszük magunkat gondolatban a 18-19. századba. Ez hát Southampton, azon kevés dolgok egyike, amiket nem tudok írott szavakba önteni, mert ezt átélni kell. Amikor a bányászkolbászra és a pirított hagymás krumplipürére várva a sós levegő csiklandozza az ember orrát, miközben a sirályok kvartyognak, és a brit nyár érezhetően utolsó napsugarai még odasimítanak egyet az ember arcára, azt át kell élni.

2011-08-27T18:24:00.001+02:00

Anglia legfinomabb ale-jét kortyolgatva Southamptonban,ahol a sós levegő csiklandozza az ember orrát,és ahol a fél város a Tudor-korból maradt ránk,éppen valami nagyon angolt készülök ebédelni,és mivel tőkehal nincs, angol kolbász lesz belőle,igazi bányászebéd... Rengeteg minden kavarog a fejemben, csak el ne felejtsem, mert annyira jó minden! Fôleg a távolsági buszok! Az angol távolsági buszoknak szeretnék egy bejegyzést! Ezt az ebédre várós posztomat pedig a dél-angol sós levegőnek szentelem, és Anglia legjobbjának, az Abot-alenek...

Published with Blogger-droid v1.7.4

MY HONEY

2011-08-26T13:41:00.002+02:00

Pick szalámit eszegetve írom ezt a posztot,bizony mondom néktek,az magyar akácia méznek nincs párja e világon!!!!

Published with Blogger-droid v1.7.4

DÁSZTIN HOFFMANN DISZNÓT VÁG

2011-08-23T12:04:00.003+02:00

Pontosan egy hónapja vagyok fogolyféle. Egyre inkább kezdem úgy érezni,hogy jó választás volt, és nem bántam meg. Szombaton bejött a tulaj, aki egy igazi, hamisítatlan angol úr, tegnap pedig Dustin Hoffmann személyesen, mert mint kiderült, a Glouster Roadon lakik a szentem, tehát nem csak Kate és William az egyetlen híresség, akik a közelben laknak. Ilyenkor elgondolkodom,hogy a nő, aki éppen fizet nálam, kísértetiesen hasonlít Whoopi Goldbergre, vagy tényleg ő e az, mert ez London, itt bármi megtörténhet, és az esetek többségében meg is történik. Például az, hogy egy amerikai csaj pizsamában, és egy borz álarccal a fején jön be a boltba, néhol nagyobb szenzáció, mint Dustin Hoffmann. Egy szó, mint száz, kezdem megszeretni a fogolylétet, amiből a hétre négy alkalom jut, aztán pedig irány a Kelta tenger, Hampshire megye székhelye, a futballáról is méltán híres Southampton.
1305-ben ezen a napon halt meg szegény William Wallace...

RE-POST

2011-08-21T01:15:00.001+02:00

Guiness, gintonic, cider at the riverside... Perfect british nightout!!!!Valamint ki pisilt már a Temze medrében????

Published with Blogger-droid v1.7.4

KENSINGTON FOGLYAI

2011-08-19T10:13:00.002+02:00

Vagyis Partridges, of Kensington. Vagyis a munkahelyem. A puccos, előkelő, főként a Brit ipar termékeit felvonultató üzletlánc kensingtoni kirendeltsége abban az utcában, amely közvetlenül a Kensington Palotába, Kate és William hivatalos londoni rezidenciájába torkollik. Nem trollkodik.
Habár az elején utáltam itt lenni, utáltam az újonc lenni, aki mindent elszúr, szemben az 5-6-10-30 éve ott dolgozó rutinos motorosokkal, mostanra elég jól megszoktam. Most már jól esik többesszámban mondani, hogy üzletünk profilja a minőség. Ha mogyoróvaj, akkor amerikai, ha vajas keksz, akkor dán, ha muffin, akkor belga, ha szalámi, akkor magyar, ha sajt, akkor holland/francia, ha sonka, akkor olasz.
Megkedveltem a fogolyféléket is. Jó, lehet,hogy valakivel nem könnyű együtt dolgozni, de a magánéletben mindenkit szeretek. Habár a többség a 30-as, 40-es korosztály tagja, egészen jól kijövünk. Talán azért, mert nemsokára én is a 30-as korosztályba fogok tartozni, ki tudja. Egyetlen szívfájdalmam a szlovák kollégám volt, aki habár ugyanannyi idős, mint én, amióta tudja,hogy magyar vagyok, körülbelül emberszámba sem vesz. Aztán tegnapelőtt eljött a fordulópont. Majdnem 20Ł hiányom lett a kasszában, mert rosszul adtam vissza, és amikor a hisztérikus, őrjöngő, dührohamos sírás kerülgetett, láss csodát, éppen a szlovák kollégám volt, aki vigasztalt, és megnyugtatott. Azóta én vagyok a Mate-je, ő pedig az én Dude-om, és a lengyellel, aki a legszarkasztikusabb, legcinikusabb, legnagyobbgeci, akit valaha ismertem, de pont ezért a kedvencem is egyben, megalakítottuk a visegrádi perszonáluniót tegnap délután, aminek nem sok értelme van, de legalább addig sem dolgoztunk.
A managementből Nikolaj a kedvencem, aki ismeretlen származású, és csak azért, mert anyanyelvi szinten beszél spanyolul, megpróbálja beadni nekem, hogy kolumbiai drogbáró. Ő volt az, aki azt üvöltözte a boltban,hogy "emberek nézzék az új kolleginát,hát nem gyönyörű? Egyből kedvük támadt sajtot venni, nem?" és ő az, aki azt is megmondta,hogy ha nem lenne 11 éve barátnője, szívesen lenne a Teddy mackóm. A managerek közül amúgy mindenki a kegyeimet keresi; ingyen méregdrága csoki, egész hétvégés szabadság, 5-6 kávészünet egy nap, amiért a többi nőnemű utál is rendesen, dehát a lányokkal mindig is nehezebben jöttem ki. Aztán ott vannak az 50-es nők, akik meg inkább lányukként tekintenek rám, és pesztrálnak, tortillát, meg paelát hoznak nekem ebédre, jaj, meg cannelloni-t, ami maga az Istenek szeretete az emberiség felé, étel formájában kifejezve, hát így telnek fogolyságom mindennapjai a Brit ipar kiváló termékei, a kensingtoni elit, és a nemzetközi fogolyfélék között.

BRITESKEDÉS

2011-08-18T22:17:00.001+02:00

Az ablakban ülök, teát iszom, nézem a szakadó esőt, és az Evening Standarben olvasom az Inbetweeners premierjén készült interjúkat, hát így briteskedem én. Soha nem tetszett még így az eső. Mert ez angol eső. Nem zavar, ha a szél kócolja a hajam, mikor megyek át a hídon, mert ez a Temze szele, nemzavar, ha ledudálnak a buszok az útról, mert ezek double deckerek, nem zavar,ha nem értem mit mond a törzsvásárló bácsika pontban fél 7kor minden este, mert ő egy második világháborús veterán walesi katonatiszt,és tényleg nem, az eső sem zavar már, ha angol eső, és el sem tudom képzelni,hogy volt olyan,hogy én ide nem akartam jönni, és el sem tudom képzelni,hogy valaki nem vágott fejbe egy vaslapáttal,hogy térjek már magamhoz. Féllábszárig gázolok a Temzébe, hideg, büdös, gyönyörű, aztán lámpaoszlopokba kapaszkodva táncolok végig a Chelsea kikötőben. Hülyének néznek, nem érdekel. Boldog vagyok. Ide vágytam, itt vagyok. A magam ura Angliában, angol életstílust élve. Ismerem Londont. Elképesztő. Saját magamról nem tudom elhinni. Tudom,hogyha Brixtonba megyek, akkor egy kalasnyikovot, ha Kensingtonba, akkor a Louis Vuitton teljes tavaszi kollekcióját kell a vállamra erősítenem. Megnézem a TFL-en az útvonaltervezőt,de hamar rájövök,hogy hülye-vagy-barátom-az-a-busz-nem-arra-megy-ellenben-kettő-metróátszállással-meg-lehet-oldani. Miért voltam olyan hülye, hogy ebből ki akartam maradni? És miért csak most ébredtem rá? Kiskoromban mindig azt mondtam anyának,hogy ha nagy leszek, Angliában akarok dolgozni, és a szabadnapomon a Temze parton sétálni. Anya mindig nevetett, nem tudta,hogy a kalandvágy, vagy a próféta szól e belőlem, és most, hogy mindez megtörténik, és most, hogy mindez van, néha beleborzongok. A szabadnapomon a Temze parton sétálva meg azon morfondírozom, hogy ez vajon tényleg az én életem e, aztán amikor rájövök,hogy igen, akkor lámpaoszlopokba kapaszkodva táncolok végig a Chelsea kikötőben, had nézzenek hülyének az angolok.

I DON'T ALWAYS SIGHTSEE

2011-08-18T21:56:00.005+02:00

BUT WHEN I DO, I CHOOSE A WORLD FAMOUS STADIUM.

Ámbár a Chelsea-t még mindig utálom, de szerelmem a Premier League iránt annál nagyobb, így egyetlen egy futballstadiont sem akarok kihagyni. Az Arsenal után most íme a Chelsea Stadion, (hamár itt lakunk ugyebááár) saját elgondolásom szerint a Fulham következik...

MY NEW MOTTO

2011-08-16T13:24:00.000+02:00

NAPISZAR

2011-08-15T14:51:00.002+02:00

Az előzőekhez annyit akkor, hogy lementem ebédelni a konyhába, és a nappaliban két olasz csaj, meg egy félig svéd, félig arab(nice combination) srác, akiket amúgy vagyok szerencsés a lakótársaimnak mondani, fullon betépve táncolnak a kanapé tetején a Somewhere over the rainbow-ra, és közben valami lecsószerű cuccot esznek. Aztán az egyik olasz úgy döntött, hogy a házban fellelhető összes bőröndöt egy sorba rakja, és megnézi, hogy vajon milyen hosszúak így egyben. Végigérik a felső emeleti folyosót.

KOMMUNÁLIS

2011-08-15T13:57:00.002+02:00

A londoni kevert nemzetiségű lakóközösségeknek megvannak a szabályai. Itt nincs olyan,hogy fáradt vagyok, ha én vagyok a soros a cleaning rota-n, akkor is meg kell csinálnom,ha este 11kor esek haza hullafáradtan. Valóban hullafáradtan, mert a házban egyikünk sem végez ülőmunkát. Nem lehet felüdülés napi nyolc órában állni és kávét főzni a Caffe Nero-nál, de ugyanúgy nem lehet felüdülés nyolc órában állva Big Bus jegyeket árulni, és elárulhatom, akár a sajtok előtt, akár a kassza mögött, de a napi nyolc óra állás sehol sem felüdülés. Viszont ha valaki nem csinálja meg a házban rá kirótt feladatát, akkor Emilio Alvarez Muniz (azért írtam le a teljes nevét, mert marha szappanoperás) aki egyébként az egyik legjobb ember a földkerekség hátán átmegy Franco tábornokba, és kő kövön nem marad. A bünti lehet plusz takarítás, vagy magasabb lakbér, és ha ezeket sem teljesíti valaki, akkor lehet menni a bácci briddzs alá, ami marha szép amúgy, meg hangulatos, nadehát akkoris.... és érdekes, nincs üvöltözés, nincs hetekig egymáshoz nem szólás, ha valaki bűnös, vezekel. Így maradnak életképesek a londoni kevert nemzetiségű kommunák, na meg a különböző bódító szerek illatával, ami belengi az egészet. Mert ahogy kedves lengyel kollégám mondotta volt, az élet nem is annyira utazás, hanem inkább clock in, meg clock out, szimmetrikusan változó sorrendben, időnként megzavarva egy kis alvással,és ezt megtapasztalva már nem annyira elítélendő a lakótársaim bódító szereinek illata, ami folyamatos jelleggel lepi be a lakást, helyenként megzavarva a valódi kókuszolaj illatával, mellyel a hajam végét ápolom.
Újra itt a Premier League, hamarosan Inbetweeners movie, nemsokára valami nagyutazás, Dublin talán, vagy Edinbrá (Edinborough) de előtte még mindenképpen egy tengerpart, Portsmouth vagy Southampton, csakhogy valami megzavarja a folyamatos clock-in, clock-uotolást...

EGY

2011-08-14T11:39:00.002+02:00

Pontosan egy hónapja tart az újbóli angolkodás. Egyszerűen belegondolni is hihetetlen,hogy milyen gyorsan telik az idő. Amióta újra itt, még nem ittam Ribenát, és nem ettem English Breakfast-öt sem, viszont jövőhéten lesz egy hónapja annak is,hogy dolgozom. Még hihetetlenebb. Otthonról se nem a jólét, mert itt sokkal jobb van, se nem a kaják, mert az ittenieket is szeretem, se nem a Pick szalámi, mert többet eszem itt, mint otthon, se nem a táj, mert itt Temzepart van, sokkal inkább az emberek, az emberek azok, akik hiányoznak, akik élhetővé tesznek egy helyet, a sok apró, piros, csillogó strasszkő, akik kirakják a szívem, amitől szépen csillog, na ők hiányoznak leginkább egy hónapja, mert annyira jó emberek, hogy pótolni nem lehet őket.

És mit ér a Starbucksban egyedül inni a világ legjobb kávéját, amikor otthon a bandával a DC-ben (vagy az Oliban) sokkal jobban esik a zaccos.

This is really England!!!!

2011-08-12T18:15:00.001+02:00

Aki a szabadnapján a Chelsea-i kikötőben sétál,és pontosan tudja,hogy merre kell a fejét fordítnia,az láthatja a London Eye és a Big Ben tetejét. De jól kell elkapni az irányt. És ha az ember még szereti is a vízpartot, meg a sirályokat,és megáll egy percre körülnézni,hogy this is England, akkor nagyon boldognak lehet lenni....

Published with Blogger-droid v1.7.4

CIAO FORMAGGI!!!

2011-08-11T12:19:00.002+02:00

Egy sokkal szebb napra virradtunk. Igaz,hogy szakad az eső, dehát ez Anglia az Isten szerelmére! Elmosta a lázongást, legalábbis úgy tűnik. Visszatért minden a normális kerékvágásba, reméljük, ez így is marad. Holnap szabadnap, este fizetés, ma pedig az utolsó napom a sajtok között egy kis időre. Mire kezdtem megtanulni,hogy a walesi cheddar erősebb, mint a dél-angliai, és hogy a pármai sonkához egy kevésbé erőteljes amerikai sajt dukál, és hogy a brie sajt mellé legjobb a rosé, vagy valami gyengébb vörösbor, és mire megszoktam a kecskesajt émelyítő bűzét, addigra kiderült,hogy átraknak a kasszába pénztárosnak, amit annyira azért nem bánok. Kicsit felelősségteljesebb meló, kicsit több maniért, kevesebb orgazmus a gasztro-orgia asztalán, de legalább heti negyven órában meg leszek örökítve könyöktől lefelé a biztonsági kamerán. Nemsokára indul az olasz is, merthogy az érzéki talján nyelv kapcsán fogok visszakerülni az iskolapadba. Tegnap egy corgi érkezett postán, utószülinapra, ennél drágább dolgot nem is kívánhatnék, újra repülők zúgnak az égen, és nem rendőrségi helikopterek, és újra be van állva a híd, mert elindult a forgalom, és nem a rendőrautók tépetnek vinnyogva a kihalt utcákon, lassan végre minden jó lesz, este ráadásul fizetés!

LONDON IS CLOSED...

2011-08-10T12:55:00.002+02:00

Tegnap 3 körül azzal jött be két rendőr a boltba, hogyha kedves az életünk,akkor minél előbb bezárunk. Nagyjából e tájban kaptam egy SMS-t a Mikitől,hogy egész Camden Town, a nyüzsgő rockparadicsom kiürült,és minden bolt bezárt, valamint az összes bank is London szerte. Elkezdtünk szép lassan bepakolni, mikoris jött a következő hír,miszerint az összes Waitrose, Tesco és Sainsbury's is bezárt. Ekkor a tulajunk úgy gondolta,hogy az életünknél egy kis plusz bevétel azért még kedvesebb. Körülöttünk az összes bolt és kocsma elsötétült, és mivel mi voltunk szélesevilágon az egyetlen nyitva lévő bolt, fél London hozzánk jött beszerezni a következő 48 órára elegendő hideg élelmet. Közben persze folyamatosan informáltak a vevők,hogy egész Chelsea és Kennsington bezárt, aztán Battersea is, majd úgy 5-6 óra magasságában egész Dél-London.
A staff-room a bolt alatt van az alagsorban, ahova egész nap nem mehettünk le, mert ha éppen akkor történik valami,félő,hogy lent maradunk. Telefonnal és buszbérlettel a zsebemben dolgoztam, mialatt a mánággerem folyton az ajtóban állt, és megfigyelt. Az utcaira vettük rá a munkaruhát, mert az volt az utasítás,hogy veszély esetén vegyük le a kötényt,és tegyünk úgy,mintha vásárlók lennék, akkor nem eshet bántódásunk. Estére lecsitult London, és átterjedt minden a Middle-Lands-re, de akkor is élmény volt úgy dolgozni egész nap,hogy bármelyik pillanatban futni kell.
Mindez már rég nem a lelőtt családapáról szól, akiről kiderült,hogy valójában nem is tüzelt a rendőrökre.
Továbbra sem vagyok egy beszari plüssmackó, de a tegnapi nap elég keményen brutáldurva volt. Egy csapat tornacipő és playstation után ácsingózó tini miatt bezárt egy 11 milliós metropolis, Nagy-Britannia, és a világ egyik fővárosa...

RIOTING

2011-08-09T12:05:00.004+02:00

Szóval. Vasárnap egy fekusz csávó fegyverrel hadonászott a rendőrök előtt,azok pedig lelőtték fent Tottenhamben. Teljesen jogos, ezt minden halandó szigetlakónak illene tudnia, hogy az itteni törvények szerint még akkor is lelőhetnek a rendőrök, ha csak a pisztolytáskában felemeled a fegyvert. Ő nem tudta. Lelőtték. A családja belenyugodott. Kérték a lázadókat,hogy hagyják abba, mert így csak a szeretett családfő emlékét sértik. Nem hagyták. Fekete tinik ezrei vonulnak az utcákra boltokat fosztogatni, a megtorlás nevében. Közben ott tartunk,hogy a kettőnek köze sincs egymáshoz. Gyújtogatnak, és közben Waterstones-t, Foot Locker-t, meg H&M-eket fosztogatnak néhány tornacipőért, meg videojátékért.
Tegnap, a szabadnapomon elmentem vásárolgatni Clapham Junction-be, ami 10 perc buszút innen. Hihetetlenül olcsón hozzájutottam egy Fatboy Slim DVD-hez, de nem ez most a lényeg. Mire hazaértem, a Battersea Police Stationből csak úgy rajzottak ki a vinnyogó rendőrautók. Este kilenckor jött a hír, hogy Tottenham, Walthamstow, Wood Green és Hackney után délen is folytatódnak a lázongások, méghozzá Clapham Junctionben. Abban a Clapham Junctionben, ahol két órával azelőtt vettem az akciós Fatboy Slim DVD-t.
Itt Claphamben állítólag három banda csapott össze, közük sincs az eredeti balhéhoz. Egy tottenhami nő azt nyilatkozta az BBC-nek, hogy várhatóak voltak ezek a zavargások, mert fent északon a sok különböző nemzet nem tud egymás mellett rendesen megélni. Aláírom. Tapasztaltam. Nade ez itt a béke szigete. Illetve lehetne az.
Tényleg nem vagyok egy anyámasszonykatonája, de a tegnap este elég aggasztó volt. Egész hajnalban visítottak a rendőrautók, kőröztek a helikopterek, mindez valószínűleg azért, mert három fekusz banda nem ért egyet a hip-hop mondanivalójában...
Közben szegény Boris Johnson, a Mayor of London, meg David Cameron is egyszerre ment nyaralni. Mindkettőtől a visszatérést várta a közakarat, meg azt,hogy tegyenek valamit. Hát jó, hogy nem a királynőtől várják mindezt, mert ez bizony kemény rendőrségi ügy....

MEGTÖRTÉNT ESET ALAPJÁN

2011-08-08T15:24:00.001+02:00

-mi a helyzet királynőm?
-ezennel kinevezlek Duke of Yorknak!
-úúú, mindig is Duke of York akartam lenni!!!!!!
-hát akkor kedves Duke of York, kérem üvöltse azt,hogy Lakatos Pityuka!!!!

HÍREINK KÖVETKEZNEK

2011-08-08T12:21:00.002+02:00

- A szombaton, Észak-Londonban kitört zavargásokat, melynek során egy 29 éves,négy gyermekes apukát lelőttek, sikeresen átaludtam. Miután a zavargások átterjedtek Tottenhamből Woodgreenbe, (a régi lakhelyünkre) onnantól kezdett érdekes lenni a dolog. A harcok során megsérült a woodgreen-i Foot Locker, ismerősöknek, barátoknak és üzletfeleknek nem esett bántódása.
A hírszerkesztő különvéleménye: Ez Észak-London. Semmi meglepő. Mégis. Szerettem ám.

- A múlthéten, a Sancroft Courton, egy afrikai származású bevándorló által többször megszurkált idős férfi a napokban hazatért a kórházból. Saját bevallása szerint, állapotát illetően semmi ok az aggodalomra, ugyan kezét még nem bírja behajlítani, ezért egy ideig egyenesen kinyújtott, felemelt kézzel kell járnia.
A hírszerkesztő különvéleménye: Great Britain:leading the way in funny, it's a hard act to follow...

- Hétvégén egy erős hidegfront érkezett a Brit szigetek felé, mely többfelé erős záporokat, zivatarokat eredményezett. Az új hét azonban új időjárással szolgál. Hétfőtől felmelegszik az idő, és ezáltal a szívünk is kicsikét, a felszakadozó felhőzet mellett gyakran előbújik a nap és a csúcshőmérséklet néhol elérheti a 21C-t is.
A hírszerkesztő különvéleménye: Örökké nem eshet, még itt sem, valamint köztudott,hogy "szerdánként Nagy-Britanniában egy kicsit mindenki bebuzul"

A rendszeres olvasók kedvelik, hogy mindig van mögöttes tartalom. Most is.

off

2011-08-06T15:38:00.001+02:00

Azért egy ilyen helyen ebédelni az Aaaarminkával, miközben a nap ÉGETI a vállam,az nem semmi szabadnap....

Published with Blogger-droid v1.7.4

ROMULUS ÉS REMUS

2011-08-05T12:45:00.002+02:00

A nővérem a Trevi kút szélén próbálja túlkiabálni az olaszokat, én pedig ideát a szakadó eső kopogó hangját az ablakon. Micsoda nemzetközi jányok lettünk. Apáról beszélünk, meg mondok neki pár olasz mondást, amit ellőhet, aztán arról kezdünk beszélni,hogy soha nem gondoltuk volna, hogy ez egyszer majd lesz, mármint a London-Róma skype kapcsolat, aztán elmesélem, hogy reggel felhívott apa, és elmondta, hogy milyen büszke rám, és nem félt, mert tudok bánni a pénzzel, bírom a kemény munkát, és nem vagyok egy anyámasszonykatonalány, aztán a nővérem azt mondja, hogy valóban jól csináltunk mindent, és anya is büszke lenne, ha látna, aztán megbeszéljük, hogy jadehiszen lát, aztán el kell köszönnöm, mert az olaszok egyre hangosabban üvöltenek, az eső egyre inkább szakad, és még inkább munkába kell indulnom, és búcsúzóul odabököm, hogy arrivederci Roma, és még annyit, drága húgom, úgy néz ki, hogy visszaülök az iskolapadba itt a nagy Landönben, mert amióta világ a világ mindenki tudja, hogy nem tudok csak egy dologgal foglalkozni....

STABBIN

2011-08-03T15:29:00.002+02:00

Na szóval elvileg azért húztunk le délre, mert észak Londonban a következő beszélgetések zajlottak le:
*áá, ti is a 29-es busszal jártok? az az, amelyiken tavaly fejbe lőttek egy nőt, ugye?

*bocsi, hogy későn értünk haza, de le volt zárva fél Wood Green, mert késeléses rablás volt.

* a Talita sírt, mikor hazaért, mert a szeme láttára raboltak ki, és vertek félholtra egy srácot a lépcsős kisközben....

Gondoltuk naivan ugyebááár, hogy dél az más, mer Báterszí, meg Cselzi, meg Kenzington, ahol elvileg Vilmos herceg lakik, meg drága ugyan, de megéri, mert közbiztonság, meg vasárnap reggel verőfényes napsütésben ülünk ki a Temze partra almond croissant enni, meg munkába indulás előtt odaköszönök a szomszédban lakó mosolygós, kedves idős angol párnak, aztán nyolc órán keresztül creme de tomme sajtot árulok Anglia felső tízezrének, aztán hazajövök megfáradtan, és csurom vér a házunk előtt a járda, mert a szomszédban lakó mosolygós, kedves idős angol bácsit megkéselte egy fekusz srác, mialatt én krémsajtokat árultam Anglia felső tízezrének, és épphogy levágtam egy kis darabot, mikor ez történt, mire átnyújtottam a vásárlónak kóstoló gyanánt, addigra a londoni Metropolitan Police derék tagjai már bilincsbe verve vitték a késelőt. Mert így megy ez, kérem szépen, bűnözés mindenhol van, csak a bűnüldözés mikéntje az, ami területenként változó. Minden utcasarkon CCTV, a nagy testvér figyel, kizárólag a nép jóléte érdekében, és így lehetséges, hogy ha a nagy londoni valóságshow vérengzésbe csap át, az illetékes szervek azonnal intézkednek.
Továbbá megnyugtató tudni,hogy nem csak a Temze van az utcánk végében, hanem a Battersea Police Station is.

WHERE ARE YOU FROM?

2011-08-01T12:34:00.002+02:00

Hangzik el a kérdés nap mint nap mindenki szájából. Mert Londonban a legkevesebb talán angolból van, a világ hülyéit sodorta ide az élet a szélkakas minden irányából. Egy tegnap hozzám intézett kérdés gondolkodtatott el, hogy milyen lazán vágom rá a fent említett kérdésre, hogy magyar vagyok, mikor tulajdonképpen egy magyar akad a felmenőim között, az az egy sorsdöntő szál, aki miatt tulajdonképpen Magyarországon dobott le a gólya, és aki által eldőlt nemzeti identitásom, mégpedig az apai nagyapám. Apa másik oldalról masszív viking, ez látszik is a mama, az összes nagynéném, és az összes unokatesóm világító kék szemén és még világítóbb fehér bőrén. Zömök, erős testalkatú mind, egy-egy családlátogatáson tényleg olyan, mintha a Vikingek alkonya című film forgatásán járnék.
Aztán ott vannak a szerbek. A szerb nemes nagyapám, aki a háborúban ismerte meg a német szobalány nagyanyámat, és amikor hazavitte a Belgrádhoz közeli nemesi kastélyba, szegény nagyanyám csak ámult. Aztán a háború után, a szerb nemes üldözés során egy magyar grófi barátság során lett Janko Jankovic-ból Bárándy János, ahogy már én ismertem meg a nagyapám, de a nagyanyám élete végéig viselte a német nevét, és a tartotta a német szokásokat.
Domi szerint a sok nemzet keveredése miatt vagyok ilyen különleges, szerintem csak emiatt vagyok néha identitászavaros, mindezt megfejeli egy spanyol név a semmiből, és tényleg elgondolkozom, hogy mit is kéne válaszolnom, ha megkérdezik, honnan jöttem. Olyan vagyok, mint a mesebeli királyfi, hetedhétországon keresztül jöttem, átúsztam az Óperenciás tengert, megmásztam az Üveghegyet, hogy a ködös Albionban keressem a boldogságot.

WIMBLEDON avagy házak és parkok

2011-08-01T11:40:00.002+02:00

Múlthét vasárnap elruccantunk Wimbledonba, ami körülbelül fél órányi buszút innen. Hát azon kívül, hogy a tenisz stadion szent korlátait markolászva csorgott be a nyálam a magasztos gyepre, azon a kocsibejárón, ahol egy hónapja a fenséges szerbet hurcolászták, láttunk még házakat, meg parkokat. Nem, komolyan... nagybetűvel HÁZAKAT, és PARKOKAT. Olyan házakat, és parkokat, amiket a képes szótárban a ház és a park szó mellé biggyesztenék, olyan álomházakat, amiket eddig csak a Simsben láttam. Ha Battersea, Chelsea és Kensington gazdag környék, és itt lakik a felső tízezer, akkor Wimbledonban a felső 5 lakhat kb. Egy szó mint száz, Wimbledon az angol Lila akác köz, gyönyörűen rendben tartott házakkal, egyenletesen lenyírt gyepekkel, színskála szerinti sorrendben ültetett virágokkal, és garázsmérettől függően egy vagy két Porchéval.
Valószínűleg nem sikerült asszimilálódni azzal, hogy műanyag villával ettünk egy egész tortát a park közepén, ami a Tescoban 5ről egy fontra volt leárazva, viszont éreztem,hogy egyetlen szabad hétvégémen muszáj lesz feltöltődnöm energiával, napfénnyel, és szép élményekkel, mert nehéz idők jönnek. És valóban, a szülinapomat leszámítva azóta is dolgozom, és szinte csak aludni, és blogolni járok haza...

MÉRHETETLENÜL 25

2011-07-29T11:58:00.003+02:00

Fél emberöltő. Belegondolni is borzasztó, ámbár, ha figyelembe veszem az elmúlt 25 év milyenségét, panaszra nem lehet okom. Jelenleg éppen ott tartok, ahol tartani szeretnék, bakancslistám nem nagyon van, mert ha felkerül valami, elég hamar meg is valósítom, és lehúzhatom onnan. A 25. messze az egyik legrosszabb szülinapom volt. Nem is emlékszem,hogy mikor éreztem magam ennyire rosszul fizikailag. A fülem, a hasam, a torkom és a fejem egyszerre döntöttek a fájás gondolata mellett, mindemellé bepárosult egy masszív kis honvágy is. Szityúval beszéltem, aki mellesleg az első volt a kívánságok tekintetében, és hirtelen nagyon otthon szerettem volna lenni, bent a veszprémi éjszakában. Nem panaszkodom azért, Camden Townba mentünk, ami köztudottan London buliparadicsoma, és a fiúk mindent megtettek, hogy jó szülinapot rittyentsenek nekem. Miki leszervezte a hely énekesnőjét, kivételesen nem magának, hanem nekem, hogy bírja rá a pub teljes népességét egy Happy Birthday kántálásra. Csődbe vittük a Gordon's-t, a Schweppes-t, meg a Ben &Jerry's-t az est folyamán, de tényleg, kedvenc szóösszetételemmel élve, mérhetetlen mennyiségű gin fogyott. Mérhetetlen mennyiségű pénzt költöttem ruhákra és piperecuccokra, és mérhetetlenül örülök az új Union Jackes táskámnak, amit a Mikitől kaptam. Összességében jó volt minden, de az otthoniak akkor is mérhetetlenül hiányoznak!

BÓDOTTÁ

2011-07-24T23:13:00.001+02:00

Vasárnap délután, a Temze parton fetrengeni a zöld füvön,a kék ég alatt,az az igazi boldogság. Ha az Ármin vacsit is hoz mellé,az még nagyobb boldogság. Ha egy négytagú angol társaság odajön hozzánk,hogy nekünk adhatnak e másfél üveg piát,az azt hinnénk,hogy a legnagyobb boldogság. De nem. A legnagyobb boldogság az az,ha hazafelé meglátod leárazva a nagy dobozos Ben&Jerry's karamellás-mandulás fagyit. Na az a boldogság!

Published with Blogger-droid v1.7.4

VOULEZ VOUS

2011-07-24T10:11:00.000+02:00

Azon olvasóim, akik jártak valaha Eszter Anna mesternőhöz (igen, mert így kellett hívni) bállé-ra, bizonyára emlékeznek rá, hogy a bemelegítő részben volt egy nagyon brutális lábgyakorlat a felsőcombok izmosítására, hogy ne a spiccbe vágott lábfejünk tartsa a súlyt, hanem a combok. Ezalatt a gyakorlat alatt mindig a Voulez Vous ment az ABBA-tól, mialatt véres verejték csordogált végig rajtunk, és mindannyian kegyesen tervezgettük a halált, nos nem csoda hát, ha eme dallamok mélyen a fülembe égtek, és a szenvedés szó hallatán Pavlovi reflexeim egyből előhozzák. Tegnap le kellett vinnem a raktárba egy hatalmas nagy fa dobozt tele sajttal, és amint felemeltem, előjöttek a régi emlékek a véresverejtékes időszakból, és abban a pillanatban felharsantak a bolti rádión a már emlegetett dallamok. Kínomban hangosan felnevettem,nem tehettem mást, úgy látszik életem kisfilmjében-ami elég izgalmas, és fordulatokkal teli, lássuk be- a szenvedős résznek ez az aláfestője. Ezúton kérnék mindenkit, hogyha valamelyikőtöknek eszébe jutna megfilmesíteni az életem, ezt a tényt ne hagyjátok figyelmen kívül. És akkor a nézők tudni fogják egy-egy résznél, hogy ifjú Kármen szenvedései következnek.

GOURMET

2011-07-23T00:11:00.004+02:00

Enyém a meló. Az angol meló. Chelsea impozáns és puccos negyedében (nem mintha nem lenne az egész az) egy ugyancsak posh delikátban fogok dolgozni a sajtosztályon. Egyelőre. Mert pénztárosként alkalmaztak, de hát mégsem tehetnek be egy újoncot a fontrengetegek közé. Boltocskánk minden termékből a legjobbat árulja, from around the world, így például a felvágottaknál megtalálható a magyar Pick szalámi. A vásárlókör Nagy-Britannia felső nemtom hányezréből kerül ki, akiknek a francia kék sajt (melynek fél centi vastagságú szelete potom ezer forint) csomagolása éppúgy fontos, mint az íze és minősége. De van mááásiss!!! 100 fontért (szorozzuk be gyorsan 300-al) pezsgő, ami az úrigyerekek kedvenc péntek esti gondűzője, ezért általában vesznek is hetente pár üveggel.
A halas pultból semmit (!!!!) nem szabad a vevő kezébe adni, hanem egyenesen a pénztárhoz kell vinni, és megmutatni a pénztárosnak,hogy melyik vevő óhajtja kiperkálni, mert ez a bolt legértékesebb része (gondoljunk csak vissza a 100 fontos pezsgőre, és akkor leírom újra,hogy a halas pult a bolt legértékesebb része) tele kaviárral, lazaccal, meg olyan tengeri herkentyűkkel, amiket angolul már nem is illik kimondani.
Felkészítettek, hogy egyes kásztömörök azt hiszik, hogy pénzért mindent lehet, és ne csodálkozzak, ha esetleg meg akarnak majd venni a sajttal együtt. Mindehhez annyit, hogy a lazacot is meg lehet unni, mert ma is azt ebédeltem, hogy legalább egy kicsit beleilljek a képbe. Jól fogok keresni, adózni fogok, és nyugdíjat is kapok majd ezután. Sosem kerteltem itt a blogban,ezért most sem fogok. Kiszámoltam,mennyi pénzzel térnék haza egy évnyi munka után,és kishíjján sírva fakadtam. De mégsem ezt keresem, és amit keresek, nem itt van. A pénz egyáltalán nem számít,mert az igazán fontos dolgokat úgysem veheted meg. Mint például a sajtárus lányt. És erre nap mint nap emlékeztetnek ezek a szerencsétlen lelkek,akik betérnek a boltba. A lazacot is meg lehet unni, meg a Lamborghini szalont is, ami előtt naponta kétszer elmegyek...

ALBERT

2011-07-21T17:29:00.002+02:00

Vasárnap a Natural History Museum környékén sétálgattunk, nem ismeretlen a környék számunkra. És bármily meglepő, maga a múzeum sem belülről. Aztán egyszer csak a semmiből balra a Royal Albert Hall (ezt is láttam már a másik oldalról) jobbra viszont a csodálatosan lenyűgöző Albert Memorial a Kensington Gardens kellős közepén. Első ránézésre egy halom arany, ami ízléstelenül, és kicsit túlmagasztalva ágaskodik Viktória királynő férjének emlékére, de közelebbről szemügyre véve, elképesztően csodálatos. Albert maga középen ül, talpig aranyban, felette az őt védő pavilon négy oldalán mozaikból kirakva a négy legfőbb művészeti ág, a költészet, a szobrászat, a festészet és az építészet.
A szobor alján, a talapzat négy sarkában egy-egy szoborcsoport jelképezi a négy földrészt, Európát, Ázsiát, Afrikát, és Amerikát, amelyen a Britek a számukra legfontosabb területeiket szerezték. A földrészek mindegyikét egy állat jelképezi, Európát egy Bika, Ázsiát elefánt, Afrikát teve, Amerikát pedig bölény, és mindegyik földrész felett három-három női alak tudományágakat képviselnek. Európa felett a Geometria, felette pedig a Retorika, Amerika felett a Geológia és az Orvoslástan, Afrika felett a Kémia áll és a Gyógyszerészet, Ázsia felett pedig az Asztronómia és a Filozófia.
Végezetül, ha ez mind nem lenne elég, az egész tetején ott sorakoznak a keresztény értékek, mindenféle tudomány, és művészeti ág felett, a Hit, a Remény, az Emberség, az Igazság ésígytovább.
Albert trónja alatt pedig a brit kultúra legnagyobb alakjai kronológiai sorrendben. Egyszerűen elképesztően lenyűgöző látvány az egész alkotás, bizony mondom nektek, megér egy pár órát elemezgetni.

FOGOLYFÉLE

2011-07-21T09:52:00.003+02:00

Egyedül az esőt nem tudom megszokni. Az addig oké, hogy egy hete hosszú ujjú, meg rá egy pulcsi, meg még dzseki is, de I lost my faith in the summer time, 'Cause it don't stop raining. Fogalmazá meg Liam Gallagher önmagam gondolatait. Panaszra semmi ok, egy nap után két melót is találtam, az egyiknél egy órán keresztül interjúztattak, majd pedig elküldtek a head office-ba, a fő HR-eshez, akivel plusz egy fél órát cseverésztem. Nem az első állásinterjúm ez Angliában, sőt, ellenkezőleg... a sokadik. De még mindig azt mondom, hogy egy szóbeli filtervizsga sem ér fel egy-egy ilyen interjúval, és még mindig azt mondom, hogy a filter tulajok fele sírva szaladna haza olykor.
Tegnap egy cukrászdaféleségben voltam próbanapon, idehaza csak sütikésboltnak hívjuk, és az egyik lány azt mondta,hogy annyira bjutiful vagyok,hogy késztetést érez rá, hogy nekem adjon három cupcake-et. Én meg nem vagyok semminek az elrontója, no.
Ma meg Partridges, ami alapjáraton "fogolyfélék"-et jelent, számomra viszont valószínűleg a megélhetést az Egyesült Királyságban.
The sky all day is as black as night (But I'm not complaining).

COVNT GAADN

2011-07-20T22:31:00.001+02:00

Elképesztő,hogy minden nap olyan helyeken közlekedem,amikről fél éve még a szakdogám írtam. Elhúz a buszom a Savoy előtt, munkalehetőség van a, Selfridges-nél,tegnap pedig le kellett ugranom Covent Gardenbe. Az a hely még mindig lenyűgöző. Mintha az emberek kicsit még itt ragadtak volna az 1920as évekből egy kávéra,és egy pint Guiness-re. Covent Gardenbe való túrám csak egyet jelenthetett. This is a Piccadilly line service to Cockfosters. És előjöttek a szép emlékek tavalyról,amikor minden dolgos este után ezt hallottam on my way home from Finsbury Park to Woodgreen. Lassan újra megszokom,hogy itt mindent lehet és semmi sem fura, még az sem,ha hazaérve random olaszok ücsörögnek a nappaliban, ahol egyébként projektoron kiverítve PS-ezünk... Jó világ van, tényleg nagyon jó,de nem az anyagiak miatt, hanem mert átéljük az English Cultural Studies-t nap mint nap,és ez pont egy olyan magamfajta anglomán,britimádó gyereknek való,mint amilyen valójában vagyok,meg mostmár búzaszőke is,bár a rohadék barna nehezen adja meg magát,de a fény felé fordulva búzaszőke vagyok, Isten engem úgy segéljen!

Published with Blogger-droid v1.7.4

EGYETLEN IGAZ SZERELMEMNEK ÖRÖKÜL

2011-07-19T13:36:00.003+02:00

Tőled vártam a megváltást, mert szerelmes vagyok beléd, mióta csak az eszemet tudom, mindig is veled akartam lenni, és most is rád támaszkodtam. Menekültem otthonról hozzád, mert tudtam,hogy nem fogok benned csalódni. Néha döcögős a kapcsolatunk, tavaly például így indult, de aztán mindig megmutatod, hogy épp ugyanúgy szeretsz engem, és törődsz velem, mint ahogyan fordítva. Amióta leszálltam a repülőről, egyfolytában mosolygok. Mosolygok az autópálya mellett legelésző báránykáid, és a hamisítatlan vidéki kúriáid láttán. Mindened, amid van, örömmel tölt el, felvidít, és megmosolyogtat. Szeretem, ahogy főzöl, nem tudok betelni az étkekkel, amiket elém társz. Amióta újra találkoztunk, egyszer sem jutottak eszembe az otthoni dolgok, a sok szarság, amit hátrahagytam, nem vagyok már szomorú, és nem érdekel semmi, mert rájöttem,hogy egyes egyedül téged szeretlek Nagy-Britannia!!!

POSH SPICE

2011-07-17T00:39:00.003+02:00

Tegnap délután bejártam Battersea-t, vagy ahogy a menő magyarok mondják, Bátszi-t. Az utcánk végében folyik a Temze, innen 300 méterre, ez elég menő mondjuk. A másik irányban Clapham Common, és egy elég erőteljesen Észak-Londonra hajazó rész, tele libanoniakkal, meg olaszokkal. Összességében véve nem rossz. Tegnap, épp az olasz környéken kezdett el követni két talján úriember, és énekeltek, valamint tapsoltak egy jó 100 méteren keresztül a hátam mögött. Jó azért az ilyen önbizalom növelés. Ma benéztem a sűrűjébe, az Oxford street környékére. Ott valamelyest otthonosabban mozgom, mint a lakhelyem körül, egyelőre.
Valamint nem hagyhattam ki a lehetőséget,hogy egy Louis Vuitton-nal a vállamon benézzek a Bond Street-i 3 szintes LV-boltba,ahol pont ezért potenciális vevőként szólítottak meg. Nagyon posh eddig ideát, el sem mesélem, hogy citromos-majonézes lazackrémes szendvicset vacsoráztam.

THE EAGLE HAS LANDED

2011-07-15T09:59:00.004+02:00

Na, hát csak eljött a csütörtök, vánszorogva ugyan, de itt vagyok, Battersea-ben, Londonban, az Egyesült Királyságban. Az út során kiderült, hogy God really loves me, mikor is a spanyol futball ifi válogatott nyáját ugyanarra a gépre terelgette, amelyiken én ültem. Valamint egy nagyon kellemes külsejű gardedámot is kaptam az út egészére, Pesttől egészen a Victoriáig. perverz volt, de kellemes külsejű.
Battersea... hát egyértelműen south, köze sincs északhoz. Itt talán nem lőnek fejbe nőket a buszon. A környéket ma megyek felfedezni, tegnap csak egy rövid Battersea parkbeli sétára futotta. De Clapham Common's not far away, ami szintén jó hír, mert egy szép és impozáns része Londonnak, és akárhányszor kimondom a nevét, ez a kép jut eszembe:

Azonban kedves otthoniak, már most hiányoztok!!!

ÚTRAVALÓ

2011-07-12T12:32:00.003+02:00

Kedves gyermekkori barátom, Liszimáté szájából hangoztak el az alábbi gondolatok, melyeket tavalyi utam előtt hagyott nekem örökül:

"Meglásd Kármen, nem te Londont, hanem ő fedez majd fel téged!"

Felfedezni való most is lesz, hiszen délre orientálódom, oda,ahol Lady Agatha lakott a Mylordban, 30 perc vonatnyira Wimbledontól. Fakkjeeee!!!

MÉG KÉT ÉJ VESZPRÉM

2011-07-10T10:01:00.002+02:00

Már megint minden úgy indult,hogy leugrunk egy sörre a Szityúval. Aztán hirtelen Figiéknél találtuk magunkat. Komolyan mondom, én oda többet nem megyek inni, ahol egynél több (volt vagy jelenlegi) kari HÖK-elnök tartózkodik. Napközben teljesen kipakoltam a szobám, elég szomorú látvány így. A csetreszeket dobozokba, az emlékeket pedig az elmémbe pakoltam. Szerencsés ez a kis szoba, hogy otthont adhatott Cicalányságomnak. Búcsú padlizsánkrémes pirítós, meg búcsú Tamásbátya, legalábbis szeptemberig. Egy biztos, nem iszom többet ott, ahol egynél több (volt vagy jelenlegi) kari HÖK-elnök tartózkodik. Vagy ezt talán már említettem?
Úgy érzem, sose lesz csütörtök. Szityú az egyetlen, akit megkönnyeztem. Kivel fogok én naponta kv-zni, hogy közben mindent, és tényleg mindent megbeszéljünk, és ki fogja megérteni egyetlen pillantásomból azt a litániát, ami az elmémben játszódik? Most például azt, hogy sose lesz csütörtök.. :/

KERÍTÉS

2011-07-06T20:59:00.002+02:00

Nos, az élet nem egyszer viccelt már meg, és hozott kellemetlen szituációkba, de az, hogy az egyik barátnőmről kiderül,hogy halálosan szerelmes a volt vőlegényembe, és a volt vőlegényemet én beszélem rá a barátnőmre, azért már tényleg filmbe illő. Az egészet teszt jellegűnek vettem, amin átmentem, ugyanis nemtörődömségem már-már abnormális méreteket öltött. De ha együtt már úgyse megy, miért ne folytathatná olyannal,akiben legalább én is megbízom, és teljes mellszélességgel (ami nem olyan nagy) támogatom. Sokan azt mondják, hogy ez már beteges, én viszont örülök neki, hogy talált valaki olyat, aki nem csak kihasználja.
Számomra a beteges sokkal inkább az,hogy Keszthelytől Pápán át fél Veszprémig (bazi híresek vagyunk) mindenki arról pletykál,hogy én meg a Szityú, hát hogy is mondjam, megtartottuk a nászéjszakát a VEN-en. Utolsó veszprémi hetemen nem tudtam bemenni úgy az Oli e Gino-ba, hogy a pincérek ne kérdezték volna meg, hogy hol hagytam a kedves udvarlóm. A pletyka a HÖK-ön indult, és innen jutott el ilyen távlatokba. No de ha már a saját barátaim rákérdeznek, az mennyire Gossip Girl szituáció már???

ITTHON

2011-07-04T22:18:00.002+02:00

most jó... apa egy gyönyörű lila orchideával és egy hatalmas(nem, ez nem csak egy idevetett jelző, kétszer akkora doboza volt, mint amilyen egy átlagos tortadoboz) Eszterházy tortával várt itthon, meg brassóival,(mert azt szeretem) meg nagy beszélgetésekkel, süni lessel, és Al-jazeera nézéssel. Olyan jó fej most,hogy sajnálnám neki elmondani, hogy igazából miatta lépek le újra, azt remélve, hogy ha immáron a második nyaramon is megállom a helyem egy idegen országban, a saját keresetemből fizetve a lakbért, a kaját, és az életem, akkor talán még egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz,hogy felnőttnek tekintsen, és ne most akarja bepótolni a második kislánya gyermekéveit, amikor igazán tutorálásra szorultam volna, ő mégis Kuvaitban kergette a gekkókat (literally).
Talán túljutok egyszer ezeken a sérelmeken, addig is azt szeretném,hogy büszke legyen rám, illetve tudom,hogy az, mert a szomszédjózsibácsi visszamondja ám, meg a mama is néha, de az ég szerelmére, mondja már a szemembe, mert szeretem én őt, úgy ahogy van, ilyen fontoskodó, Közel-Kelet mániás nyelvészprofesszornak, csak ez a távolságtartása néha megrémít.

"Azt hiszem, átmentem Ace Ventúrába. A múltkor átsegítettem egy sünit az úton,mert nagy volt a forgalom, én meg nem akartam,hogy elcsapják." 8ips János

VV NÉGY

2011-07-02T22:55:00.000+02:00

Szombat este, immáron negyedszerre vettünk búcsút Veszprémtől nyárra. Egy különös sugallattól vezérelve, úgy döntöttem ideje tiszta vizet önteni sok pohárba. Annyi minden nyomta a lelkem, de most végre mindenki tud mindent. Az estét főként a gin-tonic és a nagy beszélgetések uralták. Elmondtam Mikinek,amit már rég tudnia kellett volna,hogy sokat köszönhetek neki, amiért hálás is vagyok, és őt tartom a legjobb barátomnak (nem a Hideget, nem a Barikát, nem a Zügynököt, és nem a Pákkót, hanem őt) viszont mindennek ellenére nem tudnék már vele kapcsolatban lenni. Kimondtam újra hangosan az érzéseimet, végre ki mertem mondani,hogy nem magam miatt féltem a diplomaátadótól, hanem a találkozások miatt. Nem bánt már,hogy én nem ültem a sorok közt délelőtt,mert jó érzés volt büszkének lenni pár kedves arcra. Őszintén köszöntem meg mindenkinek,aki felnyitotta a szemem bizonyos dolgokban, és őszintén sírtam azok előtt, akik hiányozni fognak. Őszintén mondtam el, hogy miért szállok fel, és el mégis a londoni nyárba, majd megköszöntem a kedves palacsintafiú bátorító szavait, miszerint "te siposkármen vagy, hát bánjanak is veled ehhez méltóan!" és udvariasan visszautasítottam a Hortobágyi húsost, mert még a Gundelt sem emésztettem meg.

TÚLNYOMÓAN BORULT

2011-07-01T10:57:00.000+02:00

Ez így nagyon nem fanky... :(

REFLEKTÁLÁS BLOGOKRA

2011-06-30T17:29:00.002+02:00

A Sakál írta minap, ott van a követett blogok között,el lehet olvasni, hogy keresi magát, nem igazán tudja,hogy mit kéne csinálni. Sokan vagyunk ezzel így, épp a minap gondolkodtam el azon, hogy sokan az én koromban a saját vállalkozásukat építgetik, vagy legalább az utat a karrierjük felé. Én meg, a gimiben még geológus (gyors földrajz tdk a cél érdekében) aztán utána vágó (laza 4 év a Tó TV-nél, a cél érdekében, meg OKJ-s vizsga) meg még toronyóra lánccal is szerettem volna lenni. Az idegenvezetős OKJ-s után szentül hittem,hogy a turizmus az én világom, hát az egyetemen a szabadon választható turizmusos tárgyak megmutatták,hogy mégsenem, aztán elsőben még diplomata is akartam lenni Brüsszelben, szerettem is a jogot,meg a közgázt, meg az egyetemes törit, és ha egy kicsit családiasabb,meg emberségesebb légkör uralkodik dicső társadalomtudományi karunkon, lehet még mindig ez az elhatározás vezérelne. Aztán szerettem volna lenni fordító, amitől egy házi feladat vette el a kedvem, amit rögtön a Londonból való hazatelepülésem után kaptam. És végül most itt állok, előttem a nagyvilág, még mindig lázba hoz, ha egy szupercella figyelhető meg az ország egyes területein, örömmel olvasgatom a Szityú talajtan jegyzeteit, ha olyanom van, csinálgatok egy-két kisvideót, de az életemet egyikre sem tenném fel. Néha úgy érzem jó, hogy ennyi mindenbe belekóstoltam, néha megrémülök, hogy miért nem találtam még meg,amit igazán csinálni szeretnék, aztán eszembe jut megboldogult jóanyám, aki volt franciatanár, elvégezte a számvitelit, aztán utána az agrárt, mert mindenki azt sulykolta belé, hogy okos, meg értelmes,és neki tanulnia kell, meg diplomás értelmiséginek lenni, de soha egyikben sem találta meg önmagát. Végezetül, ötven éves korára jutott el oda, hogy megtalálta az életcélját. Kézműves boltot vezetett, kézműves szakköröket tartott, továbbképzésekre járt, a munkái a mai napig a lakás díszei, és senki nem hiszi el, hogy egy-egy váza az ő keze munkája,nem pedig gép gyártotta futószalagon. Későn ugyan, de végül ő is rájött,hogy mihez van igazán kedve, és azt hiszem, mindannyian megtaláljuk egyszer. Nem számít,hogy kávéfőzés, ügyvezető igazgatás, utcasöprés, vagy cégtulajlás, a lényeg,hogy jól érezzük magunkat benne. Addig is legalább kipróbálunk sok mindent, és ez tesz minket sokszínű, érdekes, tapasztalt emberekké a Sakállal...

W6 2205

2011-06-28T11:22:00.002+02:00

Helgával már legalább másfél éve nem találkoztam. Ő Németországban, én Angliában, aztán ő Dinnyésen, én meg Veszprémben, de jó érzés volt mindent ugyanott folytatni, ahol abbamaradt. Az elmúlt négy év alatt először sikerült a Szerelemszigetet nappal is szemügyre venni, egyetemista vagyok no, nem kutyát sétáltató kisnyugdíjas. Szép. Lenyűgöző. Kár,hogy most találtam csak rá, amikor mindjárt vége a Veszprémi létnek. Hogy hova tovább, az még kérdéses, talán a kedves kis tóparti otthon, addig, amíg még van, vagy a mesevilágom, narancssárga turbános buszsofőrökkel, csilingelő fagyisautókkal, és barátságos mókusokkal. Három hete még úgy gondoltam, a menekülés jelent megoldást mindenre. Ma már, három héttel öregebben, és bölcsebben, három héttel közelebb a negyed évszázadhoz, nem ezt találom a megfelelő megoldásnak. Mindenesetre a jegy, és a döntés a kezemben van. Egyedül repülni viszont nem szeretek.

-Azért nem szeretek egyedül repülni,mert ha lezuhan a gép, egyedül csak én halok meg.
-Ne beszélj már hülyeségeket!!!..... ha lezuhan a gép, rajtad kívül legalább még 300-an meghalnak!!!

Végezetül kedves férfiak, miért palacsintával közelít felém mindegyikőtök, mikor én fagyi-típusú lány vagyok?

SZŐKÜL

2011-06-25T12:30:00.002+02:00

Csütörtökön úgy döntöttem, elindulok a szőkülés útján. Radikális változás nem észlelhető egyelőre, nehéz az éveken át feketéből kialakított sötétbarnát szőkére varázsolni. Mindenesetre, kitűztem a csütörtököt szellemi és lelki felüdülésem napjává. Innentől csak jó dolgok fognak történni mindannyiunkkal, eldöntöttem. Hamarosan úgyis vége a Veszprémi létnek, nem vagyok hajlandó az utolsó heteket begubózva, magamba fordulva tölteni. Egy kis Dickens olvasás, meg néhány szemfelnyitó beszélgetés, és máris kiderül, hogy it's no use crying over spilt milk.
Elvégre egy Louis Vuitton lóg a vállamon, hééé!!!

VOLNA

2011-06-22T21:58:00.002+02:00

Kedvenc írómtól, Dickenstől származtatott idézet szerint, ha egy bizonyos momentum kiesett volna az életünkből, teljesen másképp alakult volna minden. Időm van ezeket a momentumokat sorra szedni. Azon a hétvégén, március közepén, haza akartam menni, aztán a Dini üzent, hogy hazajön Hollandiából, és mindenképpen találkozni akar velünk. Ezért maradtam, mert szeretem a Dinit, és amúgyis lógtam neki pár sörrel. Hideg volt, nem volt kedvünk kimozdulni, ezért áthívtunk mindenkit hozzánk, a Stadion 8-ba, gondolván meleg is van, olcsó is, be is férünk, nincs hangzavar... Általában mindenki örült,ha lehetett hozzák jönni, és általában könyörögni szoktak,hogy hadd jöjjenek hozzánk. De március közepén,azon a hétvégén, senki nem akart hozzánk jönni. Mindenki a Sportot választotta. És ha már a Sportban voltunk, én nem akartam a pulthoz menni, ha a témavezetőm, aki akkor még sokat jelentett nekem, nem rendelt volna oda.
És ha akkor hazamegyek Agárdra, és ha a Dini nem akkor jön haza, és ha mindenki hozzánk jön, és ha nem megyek oda a pulthoz, akkor most nem gondolkodnék ilyeneken, és nem vergődnék a földön, mint a cserebogarak tegnap kint a szerelemsziget térkövezett járdáján.

Ha az a momentum kiesett volna az életemből, belegondolni is elképesztő, milyen másként fordult volna minden.

SZENTIVÁNÉJI KÍGYÓTARTÓ

2011-06-22T11:43:00.004+02:00

Szentiván éjjelén a Szerelemszigeten ülni, a várat bámulni, a látványt kedvelni csudajó. Ilyenkor kívánni kell valamit, ami nagy valószínűséggel valóra is válik. Csak annyi jutott eszembe, hogy maradjon minden így mindig, már ami a társaságot illeti. Pedig tudom,hogy hamarosan meg fog változni minden, mindenki ezer felé megy, de addig is jó minden nap bandázni valahol, mielőtt az ember végleg megőrül. Minden, szó szerint minden tönkre ment körülöttem, csak az a kis csoport ember maradt,akik esténként jókedvre derítenek.
A pizzasütödében ismerjük a szakácsot(Gery), és a futárt (Reikort) is, tehát gyakorlatilag már miénk a hely, 40 fokban kifekszünk a rétre pizzát enni. Az is csudajó. Addig sem gondolkozom.
De a Domi szerint hamarosan átlendít a holtpontból a Kígyótartó. Ami a 13. csillagjegy, tudtátok?

A LÉT ELVISELHETETLEN KÖNNYŰSÉGE

2011-06-17T14:19:00.003+02:00

A szokásos Oli e Gino-s ebéd során (ez az egyetlen biztos pont most az életemben) Figi megkérdezte,hogy ugyeakkormár nem vagyok HÖK-ös, és fájdalmasan hasított belém a felismerés, hogy nem vagyok már semmi, minden titulusom egy csapásra vált köddé. Nem vagyok hallgató, nem vagyok szakképviselő, nem vagyok barátnő, nem vagyok kortes, nincs dolgom egész nap, csak az előbbiekből fakadó önsajnálat. Ezermillió dolgot volna időm csinálni, de erőm egyikhez sincs, csak sodródom az árral, megyek a tömeg után, és abból próbálok erőt nyerni,ami soha nem változik. A barátok, a haverok, az ismerősök, a kávé-ebéd-beszélgetés az Oli teraszán, és a cicalányság, na az már örökre megmarad, ennyi jutott egyelőre.
Majd lesz jobb is. Nemsokára hazamegyek, és kipihenem az elmúlt hét alkoholmámorban úszását, a holdnézést, a játszóteret, a majdnembalesetet, a Haszkovót, a házibulit, a Canyon-t, a Skorpiót, és azt a mérhetetlen mennyiségű gin-t, ami higgyétek el nekem, nem jelent semmire megoldást...

Le GROUP OF INSPIRATIONAL PEOPLE

2011-06-17T14:15:00.000+02:00

PALACSINTALÉT

2011-06-14T20:12:00.003+02:00

Az élet fura játékokat űz velem,mióta csak a kegyeiben tart. Egyszer nagyon-nagyon fent, aztán nagyon-nagyon lent, érthetetlen és megmagyarázhatatlan dolgok egymásutánisága. Megszerettem a Gundel-palacsintát fekete ribizli lével. Mert jól illenek egymáshoz, még ha elsőre nem is úgy tűnik, még ha mindenki azt is szajkózta,hogy ne próbáljuk ki,mert ez a kettő nem fog egymáshoz passzolni. Megszerettem a szövegnyelvészetet, mert csak egy jó tanár kellett hozzá. Megszerettem a palacsintát cukros-citromos töltelékkel. Lehet, nem kellett volna ilyen hamar bizalmat szavaznom nekik, de annyira jó volt mindegyik, hogy azt akartam,hogy szerves részét képezzék az életemnek.
Kellett volna valami új, valami értelem, valami, amiért az ember fel szokott kelni reggelente az ágyból, és én a Gundel-palacsintát fekete ribizli lével, az életem zenitjére lettem volna hajlandó emelni, áldozni oltárán.
A határidőnaplóm üresen áll félretéve, eddig nem fértem rá egy oldalra, mostmár ki sem kell nyitnom egy ideje, csak két dolognak kellett beleférnie az életembe, és mindkettőbe sikerült belebuknom. A tavaszi szárnyalásnak, tündöklésnek, csillogásnak nyoma sincs már, a magyar ugar egyelőre lehúz, altat, befed.
Most egy darabig nem leszek csókos asszony.

KORTESVACSORA

2011-06-13T18:35:00.001+02:00

Még csütörtökön mondta a Seszti a Canyonban,hogy milyen fura dolog ez a kanvaszingolás,mert közelebb hozza a jelöltet a kortesével normális esetekben. Bizony,az,hogy a ven alatt ennyire egymásra voltunk utalva,és a Szityú bélműködéséről is rendszeres,és átfogó képet kaptam,az meglátszik a kapcsolatunkon. Szombatonként közös ebéd,hetente egyszer kv az Oli e Gino-ban, és súlyos lelki terhek egymásra ruházása...

Published with Blogger-droid v1.7.1

KUTYÁKRÓL

2011-05-31T10:44:00.002+02:00

Eszembe jutott szegény Szultán, aki két éve már az örök vadászmezőkön kergeti a skót juhokat. A kutyák csodálatos teremtmények. Az egyetlen élőlény aki, úgy szeretett, ahogy voltam, aki megérezte,ha szomorú voltam, és két másodperc alatt képes volt felvidítani, és még betegen,és öregen is kibotorkált az apukám elé a kapuba minden nap, hogy aztán bekísérhesse. Nagyon kell egy kutyi, mert a legjobb terápia. mindenre. Szegény Szultánkám, hogy utálta a piros bőröndömet. Mert mikor meglátta, tudta,hogy elmegyek otthonról Veszprémbe....

HÉTVÉGE

2011-05-30T13:09:00.002+02:00

Még egy érdektelenül végignézett BL döntő, rengeteg jó pasi a Skorpióban, 3 esküvő, egy szívszakadás. Vendéglátás tanulás. A lecsó és a krumplipüré az főzelék. London-dilemma. Fagyi gyereknapra saját magamtól. A Gundel palacsinta mégis jó együtt a szederlével. És kapni a Skorpióban angol chips-et, olyat, amilyet a Goose-ban (N22 Wood Green, Greater London) meg a Tower Bridge.nél. Egy hét alatt nem lehet rendesen tanulni az államvizsgára...

BÓKOK

2011-05-24T16:07:00.001+02:00

Az "Ezt de britesen mondtad" és az "Are you from Canterbury" után tegnap kaptam még pár bókot, olyat, amiért érdemes élni. Ármin hazajött pár napra, így nem volt kérdéses, hogy lementünk veretni egyet a Bázisba. Szem, és garat nem maradt szárazon, no. Íme a bókok:

"Te vagy az a nő, akit biztos magammal vinnék a lövészárokba, ha kitörne a harmadik világháború. Olyan erős vagy, hogy belőled kinézem,hogy túlélnéd. De sokan ezt nem tudják elviselni." (Reikort Dávid General)

"Na hát, az új munkahelyem az ...igazából két műszakban nyomjuk, bazdmeg Kármen, olyan vagy, mintha a testvérem lennél!" (Ármin Péter Szeifert)

"Ne menj eeeel, én nélküled nem tudok élni bazdmeg!" (Vernyik Dominika, csapos)

ZIRCIEK MEG AGÁRDIAK

2011-05-22T10:05:00.002+02:00

Meghatóbb érzés volt újra látni az Ármint,mint gondoltam volna. A londoni Big Bus Company munkatársa hazatért, és a zirci Tesco pénztárában találkoztunk vele. Teljesen más, de mégis ugyanaz. Kicsi neki Zirc, de ezt mondjuk meg is tudom érteni. Mikor hazajöttem Londonból, nem tudtam hozzászokni,hogy a mentőautók szirénázása nem képez masszív, állandó háttérzajt.
Egy biztos. Jó érzés tudni,hogy akármilyen messze vagyunk, akármilyen rég nem láttuk egymást, az igaz barátság nem múlik el. És igaz ez az agárdiakra is...

2011-05-20T02:52:00.000+02:00

éjjel a Balatonparton,az idilli nyugalomban,az óriási narancssárga hold fényében csudajó. A békák meg közben párzanak...

Published with Blogger-droid v1.6.9

CSAPATÉPÍTÉS

2011-05-13T12:24:00.003+02:00

Május 13-15. Tihany. Pannon Egyetem Hallgatói Önkormányzat.* Csapatépítő tréning.
Nem sok kedvem volt menni, de általában az ilyenekből lesz a legnagyobb buli. Az is lett. Jól összekovácsoltuk a csapatot. Rengeteg csapatépítő tréning feladat (csukott szemmel sátorépítés, activity, legóhelikopter építés csapatprojekt keretében, teniszlabdadobálás, és a többi) hatalmas nagy kajálások, annál is hatalmasabb piálások, még több új ember és élmény, és az is kiderült,hogy "idősebb vagyok,mint nálatok!"

*PEHÖK (Pedig Eddig Hülye ÖKrök voltunk, Prd Erikát Háromszor Öleli Körbe, Pokoli Elmebetegek, Homokszexuális Önkielégítő Köre)

VEN VAN, VOLT, LESZ

2011-05-10T12:00:00.000+02:00

Egy pár hete vége van már a VEN-nek, de vártam ezzel a bejegyzéssel, mert le kellett ülepednie. Annyi élmény volt, annyi új ember, új barát,és én mindenre emlékezni akarok.
A VEN egy különös élmény. Sokaknak csak az éjszakai bulit jelenti, azok viszont,akik belefolynak a háttérmunkálatokba, teljesen a rabjaivá tudnak válni. Kapcsolatok mentek szét a VEN miatt, államvizsgák, év végi jegyek forogtak kockán tömegével, mégis sokan benne akarnak lenni, sokan kockáztatnak, és azt kell mondanom,megéri. Én egy éve készültem a kortesszerepre, nagy álmom volt,hogy az a bizonyos szalag az én nyakamban lógjon idén. Engem is elragadott a VENitisz, gyakorlatilag én is kockára tettem mindent. De ebből egyszerűen lehetetlen kimaradni. Örülök,hogy a barátaimat is elkapta a VEN heve, és mindannyian aktív részt vállaltak. Kortesként elképesztően jó volt átélni azt,hogy 20 ember masszívan ott van a hátunk mögött, egy erős csapatot alkotva, elviseltek, és támogattak hármunkat. Felkeltek korán reggel, ott voltak hajnalig, táncoltak, színészkedtek, bohóckodtak, beöltöztek, bevállalták, kitartottak. A csapatért. És ez elképesztő élmény. Olyan, amit semmi nem tud felülmúlni. És a végén? Nem nyertünk. Szó szerint egy hajszálon múlott. Illetve nem nyertünk diákrektorságot, viszont egy csomó más dolgot igen. A napfelhúzástól kezdve, a sajtótájékoztatókon át, a közös fotózásokig, a kortesprogramok, az inverzegyetemek,a főműsorok, a filmek, a közös éneklések, ivások, táncok... mind-mind kellettek a lelkemnek, kellettek az életembe. Olyan élmény ez évről évre, ami pluszt ad, amitől úgy érzem, jobb ember leszek. Éljen a VEN!

GothVEN RÉMEI

2011-04-23T11:09:00.001+02:00

RETTENTHETETLEN

2011-04-16T10:55:00.006+02:00

Megvolt a szakest. Egy teher mínusz a vállamról, de egy kis hiányérzet is. Hisztiztem, utáltam, kimerült voltam, de imádtam szervezni. Jók lettek a repi ajándékok, a díszítés, a műsorok... Elképesztően autentikus volt, ahogy a fél szak, nemtől függetlenül skót szoknyában feszít a Cry of the Celts-re!

Borzasztóan hálás vagyok mindenkinek, aki részt vett ebben az össznépi játékban, aki komolyan vette, és beöltözött, aki segített, és aki szerepelt.

A visszhangok szerint az elmúlt évek legjobbja volt....

MINDENRŐL EGYBEN

2011-04-13T08:46:00.004+02:00

A minap elég rendesen kiakadtam. Amióta csak élek, több szálon futnak az események. Az anyukám mindig arra tanított,hogy több lábon kell állni, hogy mindig legyen az életünknek olyan része, amelyik éppen sikeres. Már a gimiben sem bírtam ki,hogy ne végezzek el mellé még egy iskolát, és hogy ne én szervezzek minden programot az iskolarádiózástól, a farsangokon át, a helyi tévéig.

Most sincs ez másképp, viszont, az ember minél több lábon áll, annál nagyobb izomláza lehet. Néha nagyon nehezen bírom, de kiakadni csak azoknak merek,akik közel állnak hozzám. Nem mindenki láthat gyengének, és esendőnek, különben nem vesznek komolyan,ha a kamera mögül ordibálok hozzájuk.

Az angol szakest: Fontos, mert szeretem ezt a szakot. Szerelemből jöttem ide, élvezem a nyelvészettől az irodalmon át, a nyelvtanig. Jó a közösség, életre szóló kapcsolatokat szereztem itt, és fontos,hogy amikor megünnepeljük magunkat, a szakot, és az értünk fáradozó tanárokat,akkor az pazar,és hibátlan legyen.

A Szakképviselés: ld: fentebb...

A VEN: a feketeló. Idén nem akartam VEN-ezni. Tanulni akartam az államvizsgára, szavakat magolni,és tételeket kidolgozni. A kortesség derült égből villámcsapásként ért, és csakis a jelölt személye miatt vállaltam el. Sokáig hezitáltam. De most, ha kívülről kéne néznem az egészet, ha nem lennék részese, meg is őrülnék. Sokaknak csak iskolai rendezvény, engem személy szerint lenyűgöz. Az országban egyedülálló módon nekünk van egy ilyen rendezvényünk, ahol egy fesztivál keretében rektort választunk magunknak, ahol egy hónappal előtte megőrül a város, és mindenki a csapatjelmezekben lófrál. Lenyűgöz,hogy mennyi tehetség bukkan fel, akár kocsmafestők, akár énekesek, vagy stand-up-osok. Megőrülnék, ha nem ismérnem meg őket, és megőrülnék,ha nem lehetnék a részese...

BatVEN...elkezdődött

2011-04-13T08:42:00.003+02:00

SZŐC

2011-04-09T21:31:00.003+02:00

Péntek délután startoltunk Szőcre, a Kövéregérbe. Kulcsosház Vol. 2. ismételten paprikás krumplival, Activityvel, rengeteg piával, és egy rakás anglisztikással.

Másfél nap friss levegő, csend, természetközeliség, Facebook-talanság, és önfeledt szórakozás.

Természetesen nem egy órás késéssel indultunk, nem tévedtünk el ismét, és véletlenül se gondoljátok,hogy itthon hagytuk azt a zacskót, amiben a fűszerek,az étolaj, a tányérok, és a poharak voltak!

Diplomaosztó után ismét...

CANVASSERS

2011-04-03T20:24:00.000+02:00

Hölgyeim és Uraim! A 2011-es Veszprémi Egyetemi Napok 2-es csapatának két kortese!
Jelentem, a kocsma is alakul...

KÁEM SZAK, KÁEMSZAK, DE SOK KÉMIÁTOK VAN!

2011-04-01T15:17:00.001+02:00

Nekem a Környezetmérnök szakest akkor is és még mindig nagyon begyere. Sok a mondóka, sok a rituálé, nagyon finom a Dzseger, de pont ettől jó, pont ettől authentic, pont ezért nem hagytam ki idén sem. Feljelentettem Nelly-t,mert megsértődött kedden a "Meghalt a királyon" így a feljelentő és a feljelentett is elfogyaszthatta sós, forró sörét. A héten már másodszorra volt ingyen az alkohol, éppen ezért a péntek reggeli VEN-nagygyűléses fájdalmaimról azt hiszem szükségtelen beszámolnom...

MEGHALT A KIRÁLY, ÉLJEN A KIRÁLY!

2011-03-29T21:12:00.002+02:00

A HÖK-ös beavatóestém... nem csak azért emlékezetes,mert ingyen volt a pia, és mert elfogyasztottam életem legfinomabb koktélját (jónéhányat belőle) hanem azért is,mert bátyámmá avanzsáltam a Szityút, mert ő nagyon jó ember, én pedig csak miatta... mert ha ő esetleg nem, akkor én is nemet mondtam volna. De így, közösen megéri...

I USED TO CALL IT HOME FOR A YEAR

2011-03-15T13:21:00.002+01:00

2011-03-15T13:12:00.002+01:00

Szóval most már elárulhatom. Lenyűgöző módon idén is lesz VEN. És én leszek a kettes csapat kortese. Macsasszony. Most még döcögnek az előkészületek, de alig várom,hogy beinduljon. A kocsmafestés, a filmforgatás, a promószereplések... jajdejólesszmár!

Mellette persze lesz pár szülinap, egy búcsú kulcsosház az angolkáimmal, egy szakest, amiben szakképviselőként immáron több beleszólásom van, szóval oda is rittyenteni kéne valami műsort, vagy filmet, vagy hasonlót.

Meg persze javítgatni a szakdogát, tanulgatni az államvizsgára... ilyesmi. A sírban majd pihenek,nemigaz?

MACSASSZONY

2011-03-11T17:45:00.001+01:00

Fuuu,de dögös macsasszony leszek. Beszereztem a börgatyát,meg egy térdcsizmit.... Cant wait to attrack others

Published with Blogger-droid v1.6.7

SZAK-i

2011-03-08T21:33:00.004+01:00

Nos, minekután egy kósza gondolattól vezérelve hagytam magam belerángatni, hivatalosan angolos szakképviselő lettem. Még nem,mert holnap még tart a szavazás, azt hiszem el is megyek húzni egy voksot saját magamra, de mivel két induló van, és két embernek kell bekerülni, nem kérdés.
Tegnap sokan gratuláltak az újságban megjelent kis bemutatkozó szövegemhez, köszönöm szépen, nem én írtam, sőt még én sem láttam. Megvannak erre a kismanóim.
Mindemellett folynak a Gotham city-s munkálatok, de minderről kicsit később. Zsúfolt félév lesz ez, de mára legyen elég annyi,hogy befejeztem a szakdogát, és ennek örömére fél éven keresztül képviselem az angolkáim ügyeit, bajait, örömeit, bánatait. Aki pedig teheti, de még nem tette, annak azt üzenem: SZAVAZZ RÁM!

WRITERS BLOCK

2011-03-05T17:01:00.003+01:00

Habár sokaknak a mai napig nehézséget jelent megjegyezni, én mégis itthon vagyok. Immáron 4 hónapja. Nem vezettem a blogot, mert nem volt miről. Rám tört a writers block. Depressziós voltam hetekig, csak feküdtem a Stadion 8-ban, és nem tetszett semmi. Nos, lassacskán kezdek visszatérni a magyar valóságba, és felfedeztem magamnak azokat a dolgokat,amik sokkal jobbak itthon, mert bár nehéz elhinni, de vannak. Továbbra sem fél millió a minimálbér, de a pénznél többet ér, hogy újra jól érzem magam.
A nagyvárosról nagyon sok legendát nem meséltem még el, sok élmény szorult belém,amit annyira szeretnék elmesélni a nagyvilágnak, és el is fogom, szépen, apránként, most viszont London Townról egy másik nagyvárosra, Gotham Cityre irányul a figyelmem a következő fél évben. Erről is szeretnék minden legendát megosztani veletek, hiszen olyan dolog történt velem, amire titkon mindig is vágytam egy kicsikét, de nem gondoltam volna,hogy beteljesül. És úgy, ahogy én is emlékezni szeretnék rá évek múltán, úgy azt akarom,hogy az olvasóim is részesei legyenek.
Az elmúlt négy hónapban pedig írtam egy szakdolgozatot az 1920-as évek Britanniájáról,és elkezdtem Pannon Egyetemista pályafutásom utolsó, minden bizonnyal legizgalmasabb félévét.
Season Finale!

N226SH- 8 Meads Rd. Wood Green, Greater London

2010-12-29T16:46:00.001+01:00

MARRIAGE-A-LA-MODE LIVE IN 3D

2010-11-20T19:13:00.003+01:00

Szeretem és értékelem a művészetet. Szeretem William Hogarth-ot, akit eddig csak Búséva néni brit.lit.2 óráin láttam kivetítve. Szeretem azt a nyers realizmust, amit ő képvisel. Odadobja elénk a fertő legmélységesebb bugyrait, hogy nézd, ebben élsz te is, akármennyire is próbálod erkölcsösséggel palástolni.
Volt szerencsém élőben látni a Londoni Nemzeti Galériában a Marriage-a-la-mode-ot és teljesen feldobta a napom, mert szeretem és értékelem a művészetet.
Hogarth pedig egy must-see.

2010-11-19T20:58:00.000+01:00

Amúgymeg a Buckingham-palota, a parlament, a Westminster és a Big Ben környékén miért nincs egy darab kuka sem? Ármin megválaszolá: ugyanazért, amiért a Viktória sztéjsönön sincs. A terrortámadás miatt. Amit urambocsá' mi, londoniak nem nagyon érzékeltünk. Az para, ha az alagútban megáll a metró két állomás között, és para,hogy minden egyes reggel minimum 10 olyan emberrel kell együtt utazni, akire simán rámondom, hogy terrorista, de egy 12 milliós városban nem szabad pánikot kelteni, maximum nem raknak ki kukákat.

PRON UNE?

2010-11-17T16:44:00.000+01:00

Hétfőn egy utolsó közös szabadnapot tartottunk Árminnal. Lementünk a Green Parkba teát inni, aztán elsétáltunk a Palotához, onnan meg a Westminsterhez, ami 5 perccel azelőtt zárt,hogy odaértünk volna. Sebaj, nem ez a lényeg, hanem az,hogy ezt a jelentős távot gyalog tettük meg, és közben olyan témák vetődtek fel,mint például a nemzeti hovatartozás. Én, kifejtettem a saját kis álláspontomat, miszerint sokkal inkább érzem magam magyarnak, mint odahaza. És hogy miért? Mert itt fontos. Ebben a hatalmas, zsúfolt, sokszínű bábeli zűrzavarban minden egyes ember ki akarja fejezni,hogy honnan jött, mindenki be akarja dobni a nagy kulturális közösbe azt, ami úgymond csak az övé. A kebabot, a churascost, a sambucát, a baklavát, a pálinkát, és nagyjából ebből épül fel London. Itt büszkén vállalja fel magát a pakisztáni, az albán, a bangladesi, a türkmén, akkor én mért ne tenném? Mi szégyellni valóm lenne? Az,hogy az ország, ahonnan származom, mérföldekkel le van maradva a helytől, ahol most élek? Az, hogy tisztességes munkával SOHA nem tudnék olyan feltételeket teremteni, ami idekint nevetve? Igen, igaz. Tudjuk nagyon jól mindannyian. Ezért jöttünk el, ezért nem élünk otthon, ezért nem gondolkozunk Magyarországban. Viszont a gazdasági helyzet mellett sok minden van, amire büszkék lehetünk. Amikor a munkahelyemen Ales megkért,hogy vigyem neki oda a PAPRIKÁMAT, mert arra az volt írva,hogy produce of Hungary, akkor igenis kihúztam magam minden egyes alkalommal, az én paprikámra, mert lehet, hogy a "legnagyobb mértékben bekövetkezett gazdasági fejlődésen keresztülment országok" listáját nem mi vezetjük, de ha pirospaprika kell, Ecuadortól Nagy-Britannián át Olaszországig mindenki magyar paprikában gondolkodik, ha igényes alapanyagokat akar.
Nem sok, tudom, de amikor rengeteg ember él egy helyen, akkor fontos,hogy beazonosítsanak, el tudjanak helyezni a térképen, bármivel is.
A legszívmelengetőbb dolog,ami ezzel a témával kapcsolatban történt velem, amikor egy brazil srác megkérdezte tőlem, honnan származom. Mikor visszakérdeztem, tudja-e hol van Magyarország, kifakadt,hogy hátmárhogyne tudná, hiszen a magyaroknak van a legcsodálatosabb történelmük Európában, és bizonyítva,hogy nem csak a levegőbe beszél, elkezdett mesélni NEKEM Attiláról, Mátyásról, és személyes kedvenceiről, Bocskairól meg Rákócziról, majd győzködött, arról, hogy a magyaroknak voltak a legcsodálatosabb hadvezérei, én meg azért picit kihúztam magam, és azon gondolkoztam, hogy ha ő ezzel ennyire tisztában van, akkor mi magunk miért nem? Miért csak a rosszat és a negatívat látjuk saját magunkban, miért nem tudjuk más szemével nézni magunkat? És miért kell messzire menni, idegenekkel találkozni, hogy aztán majd ők mondják meg, kik is vagyunk valójában.

EGY SZÁL HARANGVIRÁG

2010-11-17T12:16:00.003+01:00

Ezt küldeném Oanának, aki csak nézegeti a blogom, de nem érti a szöveget. Küldeném ezt a képet neki, mert ezt biztosan megérti majd. Küldeném neki, aki a mentorom volt, aki betanított, aki segített abban,hogy megálljam a helyem Londonban, aki lerombolta a románokról alkotott előítéletem, aki tanítgatott az ő nyelvén, amit már csak a tisztelet jeleként is el akartam sajátítani. Küldeném ezt a szál harangvirágot az egyetlen olyan igaz barátomnak,akit itt szereztem, az egyetlen embernek, aki érti...

mulţumesc foarte mult

LIFE WITHOUT ME @ FONTHILL FASHION STREET

2010-11-17T11:49:00.003+01:00

Vasárnap letettem a lantot a munkahelyemen. Felüdülés is volt,meg egy kicsit szomorú is, voltak dolgok, amik kiborítottak, vannak emberek,akiket remélem soha többé nem sodor az utamba az élet, és volt olyan,akitől nehéz volt elbúcsúzni, volt, akitől nem is tudtam. Fél év, relatíve sok idő,amit magam mögött hagytam. De az élet folytatódik tovább nélkülem is, a négy olasz ezután is bemegy majd reggel fél 8kor 4 eszpresszóra, aztán kilenc előtt Oxána a szemközti boltból, ő két cukorral issza, aztán jön majd Redbull guy két lattéért, egyenként három cukorral, és időnként majd benéz az a szimpatikus pár, akik tonhalas jacket potato-t rendelnek nagy vegyes salátával minden egyes alkalommal, jön majd Maximo, az olasz mesefigura napjában vagy 10szer a szokásos kis kávéjáért. Telefonál majd Johnny, az Ed Hardy tervezője a mozzarellás paradicsomos szendvicséért, amit én szoktam neki tarvezőasztalig vinni, jönnek majd a parkolóőrök, és a boltosok a Fonthill Fashion streetről, jönnek a "hola, come esta"-zó spanyolok és equadoriak, zárás előtt, 8 és 9 között jön majd a román asztal, a kedvenc vendégeim, akik a végére mindig feldobták a napom. Jönnek majd minden nap, és én már nem leszek ott, valaki más főzi majd helyettem a kávét, de ezen kívül semmi nem változik majd, ugyanúgy autók robbannak fel az utcasarkon, ugyanúgy lezárják az Arsenal szurkolók a Seven Sisters Road-ot, ugyanúgy tolakodnak majd a dagi fekusz nők a járdán, csak én már nem fogok az ajtóban állni,hogy mindezt végignézzem.
Sok minden(ki) hiányozni fog, de megszabadultam pár dologtól, amit egyáltalán nem bánok. Ezt a bejegyzést pedig nem fogja értékelni senki, rajtam kívül, de le akartam írni, mert emlékezni szeretnék a helyre, az emberekre, a hangulatra, a környezetre, ami ugyanúgy ott lesz változatlanul holnapután is...

MA ŐSZ VAN

2010-11-16T13:21:00.005+01:00

Mindigis az őszt szerettem a legjobban, mert színes, vidám, hideg, és meleg, szeszélyes,de akkor is olyan szép. Itt is.

HALLOWEEN

2010-11-12T14:54:00.000+01:00

És itt valóban úgy van, mint a filmekben. Október utolsó hétvégéjén az összes kirakat elsötétül, óriáspókok, meg denevérek lógnak mindenhol, boszorkák repkednek, a gyerekek beöltözve mennek édességet gyűjteni a kis kosárkájukba, a fiatalok beöltözve mennek szórakozni, mindegy, hogy DnB, metál, vagy jazz clubba. Mindenki a lehető legborzasztóbban akar kinézni. Végigcsináltuk a Halloween hétvégét, egybekötve két szülinapi bulival, meg a szokásos Arsenal meccses hétvégével,ami már alapból gyilkos. És milyen jó éjjel úgy hazatámolyogni,hogy a metró tele van zombikkal, boszikkal, tündérekkel, Arsenal szurkolókkal, és a legjobb, hogy nekünk mégsem kellett jelmezben dolgozni.

REMEMBER, REMEMBER

2010-11-05T11:20:00.001+01:00

The 5th of November, ami Guy Fawkes Night idekint. Nem gondoltam volna, hogy ez tényleg ekkora jelentőséggel bír, de még két héttel az esemény után is tűzijátékok világítják meg az éjszakai Londont annak az embernek a tiszteletére, aki besétált a parlamentbe azzal a szándékkal,hogy a levegőbe röpíti az egész Lordok házát I. Jakabbal együtt.
King James I. túlélte szerencsére (bár ez vallási nézőponttól függ) és mindezt hatalmas tűzijátékokkal ünneplik 1605 óta.

HEVÖNLI

2010-10-25T14:34:00.002+02:00

Kicsit összecsaptak a hullámok a fejem felett. Domi egyszer azt kívánta, soha ne legyen női főnököm. Hát most mégis megkaptam. Egy női főnök, aki öregebb és csúnyább nálad, viszont annál féltékenyebb típus, az egy áldás az égből. Robotolunk mindannyian. Csak a hétfői szabadnap a felüdülés, a közös ebéd Árminnal, néha egy-egy pint Guinness. Odabent a munkatársaim a lelki társaim is lettek, ez pozitív, közösen várjuk a Halloween-i nagy hajtást, néha kiborulok, néha futnék hazáig a csatornán keresztül is, de aztán mindig megállok, körülnézek a tarka angol őszben és rá kell jönnöm, hogy imádom ezt az istenverte börtönszigetet, és ha kicsit lelassítok, és be merem vallani magamnak, akkor arra a következtetésre jutok, hogy sosevótmég ilyenjó.
Tudom,hogy sok az irigy otthon, meg az ellendrukker, de sajnos ki kell őket ábrándítanom, miszerint nem érdekelnek. Az elmúlt 23 évben a pokol legmélyebb bugyrait jártam meg, és nem érzem rosszul magam, amiért most a mennyországban vagyok, és egy felhőről lógatom a lábam. Amíg tart a szabadnap.

PHONE-tos

2010-10-23T15:04:00.000+02:00

Hogy a Jóisten targoncával hordja a rákot a szívére (*by Reikortdávid) annak, aki ellopta a citromsárga Corbymat az asztalról a George Inn-ben. Annyira le voltam nyűgözve a helytől, ami Nagy-Britannia 10 legpatinásabb kocsmája közül az előkelő harmadik helyen áll, és aminek a falán tábla hirdeti, hogy Shakespeare és Dickens is gyakori vendégek voltak itt, hogy elfelejtettem figyelni a személyes tárgyaimra. Meglovasították a szülinapi telefonom, így kénytelen voltam venni egy Samsung Galaxy 5-öst. 4 hónap alatt harmadszorra változott a kinti számom, és a szolgáltatóm is...

OFF

2010-10-18T14:17:00.002+02:00

Egy fish and chips a Weatherspoon-ban Ł2,99. Egy málnás Ribena a sarki habalaba törököknél Ł0,99. Egy papírpoharas tea a Tower lábánál Ł 1. Mindezért körülbelül másfél órát kell dolgoznom. De az élmény, hogy a szabadnapomon az Árminnal ebédelek, majd pedig mindannyian a Temze parton sétálunk az őszi Londonban, az megfizethetetlen.
Az őszi Anglia nagyon szép. Jó érzés nézni a turistákat, akiknek mindez újdonság. És jó érzés tudni,hogy mi csak 20perc metrónyira vagyunk innen. Egy darabig. Megkezdődött az utolsó hónap idekint.

FINE

2010-10-12T00:36:00.003+02:00

Verőfényes szabadnapra ébredtem Nagy-Britanniában. Mivel a hajam is tartott, remek alkalomnak ígérkezett befizetni a büntetést, amit múlt héten szedtem össze a 29-en. Éppen a Trafalgar-ra tartottunk Árminnal, amikor lekaptak a buszról és jól megbüntettek minket. A következő busz lerobbant, az azutáni el sem ment a Trafalgarra, egész nap szakadt az eső, az összes pub tele volt a Sohoban, összeszedtem egy remek kis felfázást... azt hiszem, hogy bejegyezhetem azt a napot a valaha volt legrosszabbak közé, és milyen jó visszagondolni rá most, hogy már vége, most, amikor rövid ujjúban megyek befizetni a büntetést a verőfényes szabadnapomon Nagy-Britanniában.

VENGA CONMIGO!

2010-10-12T00:01:00.003+02:00

Give me your hand
And come with me
Come and travel with me to
search the magic sounds
from Ecuador!
Mert ez van, mióta átvette a csodálatos 158 nevű kávézót Mercello y Liza from Equador.
Azóta keményebben és többet dolgozom,mint valaha, szépen lassan észrevétlenül tanulok spanyolul és átfogó képet kaptam a Dél-Amerikában honos csucsorokról és a perui földicseresznyéről. Továbbra sem bánom. Az életem sokszínűbb és nemzetközibb, mint valaha. Egy 14 órás nap vége felé is tudok mosolyogni, mert adnak okot rá, mert a kollégáim a barátaim is, és áldom az eget, mert ilyen jó munkahely nagyon kevés akad. Méghozzá egy ilyen elképesztő városban. Kitűztük a hazaút időpontját, de egyenlőre elképzelni sem tudom, hogy a metropolita én (amivé váltam) mit kezd majd magával odahaza. Sznobság vagy sem, majdnem fél év alatt megszoktam a Sainsbury's self check-outot, amivel nem kell többé sorban állni a boltban, megszoktam a metrót, amivel pillanatok alatt ott vagyok bárhol, megszoktam a double chocolate chip cookie-t, megszoktam a hatalmas piros buszokat, a közlekedést, a műanyag flakonos narancslevet, az embereket, vásárlókat, akiket megismertem, akik rám köszönnek a buszon, vagy a metróban. Metropolitává váltam, már csak félig vagyok ugyanaz mint rég, és ezt heteken belül otthon is megtapasztalhatják.
Dame tu mano
y venga conmigo
Vamonos al viaje para
buscarlos sonidos magicos
?de Ecuador!

GREAT BRITISH LIFE

KARÁCSONYI ÉNEK

LIGHTS OF LONDON

GOD SAVE OUR GRACIOUS...

THIS IS TOTTENHAM

NORMAN

HOLLÓS INSURANCE CHRISTMAS JOBS

GRAMMAR BITES

YOU HAVE BEEN WATCHING....

DUSTIN MÁSODSZOR

POSTMAN!!! Y U NO RING TWICE????

MILLIONAIRES

PILLARS OF ME

THIS JURNEY

VINTAGE

DÉLVÉG A TENGERNÉL

KÓKUSZOS-MÁLNÁS-SZALONNÁS JUHTÚRÓ

POINT OF VIEW

ÓÓÓ, A BRIT TÁVOLSÁGI BUSZOK!!!

I DON'T ALWAYS HAVE A TRIP

MY HONEY

DÁSZTIN HOFFMANN DISZNÓT VÁG

RE-POST

KENSINGTON FOGLYAI

BRITESKEDÉS

I DON'T ALWAYS SIGHTSEE

MY NEW MOTTO

NAPISZAR

KOMMUNÁLIS

EGY

This is really England!!!!

CIAO FORMAGGI!!!

LONDON IS CLOSED...

RIOTING

MEGTÖRTÉNT ESET ALAPJÁN

HÍREINK KÖVETKEZNEK

off

ROMULUS ÉS REMUS

STABBIN

WHERE ARE YOU FROM?

WIMBLEDON avagy házak és parkok

MÉRHETETLENÜL 25

BÓDOTTÁ

VOULEZ VOUS

GOURMET

ALBERT

FOGOLYFÉLE

COVNT GAADN

EGYETLEN IGAZ SZERELMEMNEK ÖRÖKÜL

POSH SPICE

THE EAGLE HAS LANDED

ÚTRAVALÓ

MÉG KÉT ÉJ VESZPRÉM

KERÍTÉS

ITTHON

VV NÉGY

TÚLNYOMÓAN BORULT

REFLEKTÁLÁS BLOGOKRA

W6 2205

-Azért nem szeretek egyedül repülni,mert ha lezuhan a gép, egyedül csak én halok meg.-Ne beszélj már hülyeségeket!!!..... ha lezuhan a gép, rajtad kívül legalább még 300-an meghalnak!!!

SZŐKÜL

VOLNA

SZENTIVÁNÉJI KÍGYÓTARTÓ

A LÉT ELVISELHETETLEN KÖNNYŰSÉGE

Le GROUP OF INSPIRATIONAL PEOPLE

PALACSINTALÉT

KORTESVACSORA

KUTYÁKRÓL

HÉTVÉGE

BÓKOK

ZIRCIEK MEG AGÁRDIAK

CSAPATÉPÍTÉS

VEN VAN, VOLT, LESZ

GothVEN RÉMEI

RETTENTHETETLEN

MINDENRŐL EGYBEN

BatVEN...elkezdődött

SZŐC

CANVASSERS

KÁEM SZAK, KÁEMSZAK, DE SOK KÉMIÁTOK VAN!

-Azért nem szeretek egyedül repülni,mert ha lezuhan a gép, egyedül csak én halok meg.
-Ne beszélj már hülyeségeket!!!..... ha lezuhan a gép, rajtad kívül legalább még 300-an meghalnak!!!